Keresés

Részletes keresés

oncogito Creative Commons License 2001-05-15 00:42:00 41
Csakhogy az ember nem Isten. Ilyen mértékü szeretet-mércét nem állíthatunk fel önmagunk számára, mert nem tudjuk teljesíteni. Öszintén és valóságosan nem.
Akkor pedig bűntudat jön, ott pedig gyökeret ver a félelem.
A hozzászólás:
hegy_lakó Creative Commons License 2001-05-14 23:35:26 40
Magustanonc: Mit tenne most a szeretet?

Nem egészen pontosan idéztél tölem, pedig a most szónak jelentösége van. Azaz nem a múltban, s nem a jövöben, hanem most, a jelenben, az adott pillanatban. Ha sikerül a „MOST”-ban tartózkodnod, akkor egybeolvadsz a „LÉT”-tel, azaz mintegy ráhangolódsz Isten hullámhosszára.
Aki a „MOST”-ban tartózkodik az nem rágódik a múlton, s nem fél a jövötöl, egyszerüen csak van. Ha enned kell, egyél, ha aludnod kell, aludjál, ha dolgoznod kell, dolgozzál, ha játszani akarsz, játsszál, szóval egyszerüen csak létezzél. Ennyit a mostról.

Hogy személynek fogom-e fel a szeretetet? Bizonyos értelemben igen, ha nem is szó szerint. Akkor cselekszünk szerintem a szeretetböl (s itt az önzetlen szeretetre gondolok), ha áthat minket a szeretet, lételemünké válik. Viszont ekkor már nem is kell feltenni a fenti kérdést, mert automatikussá válik a reakciónk mindenki felé. Azaz ekkor már azt is kijelenthetjük, hogy ÉN VAGYOK A SZERETET.

Véleményem szerint Isten lényege, mintegy központja az önzetlen szeretet.

A miénk is.

Hegylakó

Előzmény:
Magustanonc Creative Commons License 2001-05-14 08:43:02 39
hegy_lako: mit tenne a szeretet? Mintha egy szemelyt, egy cselekvot bujtatnal emoge a szo moge, vagy csak en hallom igy?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!