|
|
|
|
 |
oncogito
 2001-05-12 18:06:08
|
37
|
Azért van ebben az egészben még egy érdekes ellentmondás.
A halálfélelemnél, főként közvetlen veszély esetén az egyén legtöbbször nagyonis aktiv, keresi a menekvést, a kiutat. (Emiatt talán pozitív dolog is a félelem)
Viszont egyéb esetekben (ahogy fogalmazod, annak a skálának a 0 fölötti részein) leginkább bénult, tehetetlen az ember, átadva magát a félelemnek, a szorongásnak és legtöbbször passzívan várja, hogy valahogy túllegyen rajta.
Ebből is gondolom, hogy a hosszantartó félelmek nem a halálközeli dolgok miatt vannak és nem is arra vezethetők vissza. Az ismeretlen, vagy a túlbecsült félelemforrás a jelen biztonságosnak hitt állapotát veszélyezteti és nem a megsemmisülés fenyegetése.
oncogito |
|
A hozzászólás:
 |
|
aromo_
2001-05-12 17:40:49
|
36
|
Hali!
Az ego szerepe itt nemcsak a megsemmisülés miatt, hanem pozicionális helyzete miatt is befolyásoló tényező.
Egyetértek veled, ugyanakkor úgy gondolom, hogy az a bizonyos pozíció egy olyan skálán mozog, amelyiknek a 0 pontja a megszűnés. Minél magasabb a pozíció, annál kevésbé érzem a megsemmisüléstől veszélyeztetve magam - elégedett, erős és hatalmas vagyok (mármint az egóm :-). A vizsgadrukknál is így van: olyankor kiszolgáltatottabbnak, gyengébbnek érzem magam, közelebb a megsemmisülés lehetőségéhez. Szerintem a vizsgadrukk és a halálfélelem között mennyiségi különbség van, ami esetleg átcsaphat minőségibe, de ezt nemtom :-)
aromo_
|
|
Előzmény:
|
|
oncogito
2001-05-12 16:11:22
|
35
|
Üdv !
"Én azért egy kicsit módosítva továbbra is fenntartom, hogy minden félelemnek a halál az eredete."
Pl. az iskolapadban, dolgozatírás miatti félelmet hogy tudod ezzel összehozni? Vagy pl. a félelem lámpaláz formáját? Vagy pl. a buszon ha jegy nélkül utazol és meglátod az ellenőrt? Vagy a munkahelyi leépítések során érzett aggodalom?
Olyan félelmek ezek, amik sokkal gyakoribbak, mint a halállal kapcsolatosak. Sokkal inkább átszövik a mindennapjainkat.
Aztán ott van a halálon túli fenyegetések sokasága: pokol, tisztítótűz. Ezek éppen nem a teljes emgsemmisüléssel fenyegetnek, ellenkezőleg egy örök élet reményével kecsegtetnek, csak éppen örökös szenvedés kilátásaival.
Mallow-al egyetértve egy kissé leegyszerűsitettnek tartom, hogy a halálfélelemre lenne visszavezethető a félelmek döntő többsége.
Az ego szerepe itt nemcsak a megsemmisülés miatt, hanem pozicionális helyzete miatt is befolyásoló tényező.
Hiszen amíg van választási mód, amig van veszteni és nyerni való, bármilyen szempontból, addig lehet uralkodó a félelem. Ha ezt lehetne cselekvésre, vagy beletörődésre felváltani, szerintem sok felesleges félelelmtől lehetne megszabadulni.
oncogito |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
