Keresés

Az ego szerepe itt nemcsak a megsemmisülés miatt, hanem pozicionális helyzete miatt is befolyásoló tényező.

Egyetértek veled, ugyanakkor úgy gondolom, hogy az a bizonyos pozíció egy olyan skálán mozog, amelyiknek a 0 pontja a megszűnés. Minél magasabb a pozíció, annál kevésbé érzem a megsemmisüléstől veszélyeztetve magam - elégedett, erős és hatalmas vagyok (mármint az egóm :-). A vizsgadrukknál is így van: olyankor kiszolgáltatottabbnak, gyengébbnek érzem magam, közelebb a megsemmisülés lehetőségéhez. Szerintem a vizsgadrukk és a halálfélelem között mennyiségi különbség van, ami esetleg átcsaphat minőségibe, de ezt nemtom :-)

aromo_

"Én azért egy kicsit módosítva továbbra is fenntartom, hogy minden félelemnek a halál az eredete."

Pl. az iskolapadban, dolgozatírás miatti félelmet hogy tudod ezzel összehozni? Vagy pl. a félelem lámpaláz formáját? Vagy pl. a buszon ha jegy nélkül utazol és meglátod az ellenőrt? Vagy a munkahelyi leépítések során érzett aggodalom?

Olyan félelmek ezek, amik sokkal gyakoribbak, mint a halállal kapcsolatosak. Sokkal inkább átszövik a mindennapjainkat.

Aztán ott van a halálon túli fenyegetések sokasága: pokol, tisztítótűz. Ezek éppen nem a teljes emgsemmisüléssel fenyegetnek, ellenkezőleg egy örök élet reményével kecsegtetnek, csak éppen örökös szenvedés kilátásaival.

Mallow-al egyetértve egy kissé leegyszerűsitettnek tartom, hogy a halálfélelemre lenne visszavezethető a félelmek döntő többsége.
Az ego szerepe itt nemcsak a megsemmisülés miatt, hanem pozicionális helyzete miatt is befolyásoló tényező.
Hiszen amíg van választási mód, amig van veszteni és nyerni való, bármilyen szempontból, addig lehet uralkodó a félelem. Ha ezt lehetne cselekvésre, vagy beletörődésre felváltani, szerintem sok felesleges félelelmtől lehetne megszabadulni.

oncogito

Én azért egy kicsit módosítva továbbra is fenntartom, hogy minden félelemnek a halál az eredete. A módodítás annyi, hogy halál helyett inkább nem-létezést mondanék.

Az emberben van valami erős késztetés arra, hogy minduntalan bizonygassa ezt a kijelentést: "Én vagyok." Pedig a szíve mélyén jól tudja, hogy ez nem igaz :-)))

Ott van pl. a láblebánulós példa. Létezésemnek egy igen jó bizonyítéka, hogy van lábam. Ha levágják vagy nem tudom mozgatni akkor ez a bizonyíték eléggé meggyengül.

Egy kicsit komolyabban: Létezem, mert van testem. Uralkodom rajta, használom - az enyém. Ha bántják, megcsonkítják vagy egyszerűen mások használják a testemet, akkor a legszemélyesebb hatalmi zónámba piszkálnak bele, márpedig a hatalom kifejezésre juttatása az egyik legősibb módszer létezésem bizonygatására: Van hatalmam, azaz tudok hatni a külvilágra, nyomot hagyok benne, létezésem bizonyítékát.

Tiszta hülyeség, nem? :-)))

aromo_