Keresés

Részletes keresés

mindentbele Creative Commons License 2001-05-12 12:47:48 1394
a Grosz-Horn-bébik talalo duma, teccccikkk
mindentbele Creative Commons License 2001-05-12 12:45:58 1393
hogy a Smuck ésszel megáldott lenne, szerintem csak politikai intelligenciával, ami szerintem azt jelenti hogy jol boldogul a partberkekben, ert a furashoz es az intrikahoz es celjai eleresehez jol hasznalja a sajtot, amugy minden mas teruleten gaz, meg azt is ketlem hogy azt a levelet o irta
A hozzászólás:
Tájékoztató Iroda Creative Commons License 2001-05-11 22:41:48 1392
Mészáros írása gusztustalanul szervilis, és roppant ideges. Dettó, mint Németh Péter volt pártitkár elvtárs. Azt írtja, hogy "Még azok is arrogánsnak látták Németh fellépését, akik egyébként nincsenek megelégedve a szocialisták politizálásával"

Azért Schmuck mintha nem így gondolta volna, azt írta, hogy Kovácsnak sikerült "lehetetlen helyzetbe hozni Németh Miklóst"

Raffinált módon, és gúnyos idézőjelbe téve szembeállítja Németh M állítólagos
"keresztényszocializmusát" Kovács állítólagos szociáldemokratizmusával, idézőjel nélkül. Először is Németh M sohasem mondott ilyesmit, ez egy kitalálás, sőt, méginkább az Aczél Endre által bedobott népi-urbánus ellentétnek egy másik változata, mondjuk így: "keresztényezés". Amikor Németh hazajött, és kifejezte ellenérzéseit az MSZP-vel szemben, akkor hirtelen éppúgy "gőgös" lett, mint annakidején Antall, és most Orbán. Ugyan már az föl sem merül, hogy igaza van? Ráadásul unsereiner, tehát ő csak tudja, nem? Azért, ha valaki olyanokat mond, hogy nem akarja mégeygszer, hogy hátbaszúrják, azzal történt egy s más, az tud valamit, elvége miniszterelnök volt, vagy mi a szösz? Még mielőtt kedves kormánypárti olvtársaim szemében gyanússá kezdenék válni: akkor sem szavaznék az mszpre, ha NM lenne a jelöltjük. NM-ról régebben nem voltam nagy véleménnyel, igazából nem soroltam a reformer politikusok közé, mindössze egy józan eszű karrieristának tűnt (maga árulta el, hogy anyagi okok miatt választott pártkarriert). Attól sem ájultam el, hogy Angliában személyzetis bank alelnök volt. Amitől érdekessé vált szememben, azok a hazajövetelekor tett nyilatkozatai voltak, szimpatikus, kritikus véleménynyilvánításai pártjával szemben. Ebből nekem úgy tünt, hogy ez az ember ott kint - nem közgazdász csodadoktor lett, hanem - megváltozott! Valamit tanult demokráciából, politikai kultúrából, kinyílt látószöge. És ez érezték meg rajta az itthon maradt önérzetes provinciális fővárosi Grósz-Horn-bébik. Ezért gyűlölték meg rögtön. Hatalmukat látták veszélyeztetve. Kivéve az ésszel megáldott, és ezért fegyelmivel sújtott Schmuckot, az SZDSZ gazdasági tanácsadóját Békesit, és még néhány politikust. (Ezekről Mészáros mélyen hallgat.)Beindult a suttogó, párton belüli propaganda ebben is: "mégis mit képzel ez, mi itt végigküszködtük?","megszedte magát kint, most meg?"...stb. Ezek a szövegek az emberek idegenekkel szembeni idegenkedésére, sértett hiúságára, irigységére építettek.
Mészáros, de mások is úgy állítják be, mintha Németh a nagykoalíció miatt mondta, hogy nem tetszik neki az mszp konfrontatív politikája. Nem igaz, egyszerűen nem így gondolkodik, de erről, ezzel a nagykoalíciós mellébeszéléssel, gyanusítással el lehet terelni a közbeszédet, holott ez volna az igazi topic: mi is az a konstruktív ellenzékiség, amiröl Kovács képmutató módon el kezdett fecsegni 1998-ban, hogy utána rögtön belerúgjon a fideszbe, és a végtelenül szellemtelen, és unalmas "egészpályás letámadás" frázisával riogasson. Meg aztán, a nagyokos Mászárosnak mintha 1998-ban tetszett volna a nagykoalíció, most meg nem tudom, hirtelen miért lett bűn, akkor, amikor, ne adj isten, mégis előállhat ilyen helyzet. Vagy az is csak Kováccsal vagy Medgyessyvel szociáldemokrata?

Milyen "kedves" csávó ez a Mészáros: "partizán"-nak gúnyolja Némethet. Teljesen öncélúan, élvezettel rugdossa, hogy lenyomhassa, ellehetelenítse párton belüli elvtársát. Ilyenek vagytok, jó is ez, de hosszú távon sajnos nem.
Valaki beírta, hogy a 2002-es ruha után NM lesz az mszp miniszterelnök jelöltje. Jobb is így, semmit se értettek meg az eddigiekből, kell még egy kijózanító erejű vereség.

Előzmény:
belovai Creative Commons License 2001-05-11 03:02:34 1385

Mészáros Tamás

Nem

Németh Miklós megint egyszer nemet mondott.

Forras: 168 Ora, 2001. majus 10.

Munkás angliai évei után hazatérve persze először még azt nyilatkozta, hogy ismét a szocialista pártban óhajt tevékenykedni, és rögvest az erős kéz ígéretével próbálta maga mellé állítani a Fidesz rendkívül célravezérelt nyomulásától némiképp frusztrált szocialistákat, azt sugallva nekik, hogy a fiatal demokratákéhoz hasonló elszántságra egyedül ő volna képes. Fennhéjázó s főként eléggé átlátszó modorával azonban mégiscsak elrettentette magától a meghatározó többséget, mert nyilvánvaló volt, hogy a "messziről jött ember", aki szívesen hisz saját állítólagos legendájában, voltaképp azokat szeretné eltávolítani a párt éléről, akik az ő távollétében meglehetősen kedvező közvélemény-kutatási adatokat értek el az MSZP-nek. Még azok is arrogánsnak látták Németh fellépését, akik egyébként nincsenek megelégedve a szocialisták politizálásával, mert hatékonyabbnak és határozottabbnak szeretnék látni.

Nem volt meglepő tehát, hogy Kovács megerősödött a párt elnökeként. Meglepetést legfeljebb az keltett, hogy tavaly novemberben nem fogadtatta el magát egyszersmind pártja kormányfőjelöltjének is. Meglehet, politikai ízléséhez közelebb állt, hogy majd csak a választási programmal együtt, legkorábban ősszel tűzze napirendre ezt a kérdést, ám ezzel óhatatlanul lépést vétett. Egyrészt mind érzékelhetőbbé lett a választók türelmetlensége az MSZP iránt: miért nem képes lezárni végre személyi kérdéseit, miért nem mutatja fel azt a vezetőt, személyében pedig azt a mondandót és stílust, amelyet szembeállít a koalícióval. Akik a szocialistáknál úgy gondolták, hogy másfél évvel a választások előtt még semmi ok a sietségre, azok nem értették meg a rendhagyó belpolitikai hangulat által mára meghatározott helyzetet: azt, hogy az emberek egy három éve szünet nélkül – és kérlelhetetlenül – kampányoló kormányzati magatartás ellenében érzékelni akarják végre az annak ellenállni képes, jól kivehető ellenerőt. Másrészt – és ez most egyre inkább beigazolódik –, a kormányfőjelöltség nyitva hagyott kérdése lehetővé tette Némethnek, hogy tovább folytassa sajátosan önfejű s – a klasszikus mozgalmi szóhasználat szerint – bízvást "bomlasztónak" nevezhető tevékenységét a pártban.

Jelezte, hogy vállalná ugyan a miniszterelnök-jelöltséget, de vetélytársaitól, Kovácstól és Medgyessytől eltérően nem hajlandó elmenni a testületi meghallgatásra, hogy ott ismertesse nézeteit. Majd a júniusi kongresszuson, a küldöttek előtt. Mit neki elnökség, választmány, bizottságosdi. Ezekután mindenki megérthette, hogy Németh Miklós voltaképp puccsra játszik kitartó hívei, az úgynevezett vidéki szárny támogatásával, és a megvetés, amit a választott testületek és tisztségviselők iránt tanúsít, egyfajta nyílt üzenet: ha én leszek a vezér, vége a pártdemokráciának. Ami persze azt is jelenti, hogy a személyét eddig folyamatosan napirenden tartó falusi kortesekből alakul majd az új pártirányító klikk – s a meghirdetett "keresztényszocializmus" zászlaja alatt az MSZP ezzel jóidőre elbúcsúzhatna a szociáldemokrata átalakulás reményétől.

A pártnak valószínűleg az a szerencséje, hogy nívótlan manővereivel és komolytalanságával épp az exkormányfő ábrándítja ki magából mindazokat, akik megértették, hogy 2002-ben bizony nem babra megy a játék, és egy bizonyos színvonal alá a legnagyobb ellenzéki párt nem mehet. Németh pedig minden újabb machinációjából egy újabb sértődött nemmel kénytelen kivágni magát – legutóbb tehát már a kormányfőjelölt-jelölést utasította vissza. Ám indoklásul váratlanul felhozta, hogy nem ért egyet azzal a konfrontatív politikával, amit a szocialisták a Fidesszel szemben folytatnak.

Amire még az edzettebb Németh-hívők is felkapták a fejüket: ugyan kivel konfrontálódjon a legnagyobb ellenzéki párt, ha nem a legnagyobb kormánypárttal? Csak nem a nagykoalíció eshetőségét lebegteti meg Németh, hogy így szondázza pártját és a tágabb közvéleményt? Az elutasító reflexiók mindenesetre még a belső körökben is elementárisak lehettek, mert alig két nap múlva Jánosi György, a választmány elnöke, aki nemrég még nyílt sisakkal szállt síkra Németh miniszterelnök-jelöltsége mellett, egyszeriben magyarázni kezdte, hogy elvbarátját félreértették; nem, Némethnek esze ágában sincs lepaktálni a Fidesszel. Miután azonban az érvényes értelmezést Jánosi elmulasztotta megadni, a rejtély csak fokozódik: hát akkor mi a fészkes fenére gondolt az amúgy általában sem igazán aranyszájú Németh?

Egy biztos. Hogy legutolsó érvényes nyilatkozata szerint június 9-én, a kongresszuson nem jelölteti magát, azzal aligha vállalt garanciát arra, hogy később sem próbálja meg hátba támadni a hivatalosan megválasztott jelöltet. Az MSZP abban a kényelmetlen helyzetben van, hogy időről időre kísérletet kell majd tennie a "legendás" Németh valamiféle integrálására – és egymás után kapja majd tőle a nemeket.

Előre látható, hogy ez a lefegyverezhetetlen partizán hősiesen fogja robbantgatni a posszibilis Kovács-Medgyessy páros vonatait. A választások közeledtével taktikusan egyre békésebb hangvételű, szinte már népfrontosodó Fidesz legnagyobb örömére.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!