Keresés

A gyermeket kivánó pár (már itt is probléma lehetne, hogy egyedülálló személy akarhat-e gyereket) elmegy egy bizottsághoz, amelyik dönt, hogy a gyerekvállalást támogatja, nem támogatja, bizonyos feltételekhez köti (környezettanulmány, intelligencia teszt, esetleg eugenetikai szempontok alapján), esetleg szankcionálja.

Nem is folytatom.

A lényeg, hogy az uralkodó ideologiák és értékek szerint szelektálás történne szaporodásra érdemesekre és érdemtelenekre.

Sok helyen kisérleteznek azzal, hogy a paperizáció bővitett újratermelésének láncát a gyermekvállalási kedvezmények szelektiv odaitélésevel törjék meg. (Élelmiszer és ruha bonok a készpénz támogatás helyett - az USA-ban, vagy az iskolátogatási kötelezettség előirása a CSP feltételeként, vagy a kedvezmények adóvisszatérités formájában történő kifizetése, ami ab ovo a közép és felső osztályokat preferálja) Ez igen népszerü politikai szempontból, az kérdéses, hogy mennyire eredményes. (A az élelmiszer és ruhabonokat csak leszámítolt áron lehet az érintettek számára nélkülözhetetlen alkohol és kábítószer beszerzéséhez szükséges készpénzre váltani, ergo a család szegényebb lesz, mint ugyanolyan fogyasztási szerkezet esetén készpénz támogatás esetén lett volna)

Sajnos egy ilyen rendszer kivihetetlen, és szerintem felesleges is. Egyrészt képtelenség ilyen családtervezési rendszert ráerőltetni a társadalomra (baleset pl. nem is lehetne? :-)))), másrészt mindenkinek természetes joga a reprodukció - a saját zsebére.

Nem kötelező az államnak mindent támogatni. Az állam határozza meg a prioritásokat, amerre a dolgot el akarjuk mozdítani és arra ösztönözzön a támogatásokkal. Pl. Szingapúrban állítólag bevezettek egy olyan rendszert, hogy a diplomás szülők gyermekeit kiemelten támogatják, mert belőlük lesznek később az legjobb adófizetők, illetve olcsóbb, ha a család juttat el valakit egy szintre, nem a társadalom.

Nálunk az a baj, hogy a minőséget semennyire nem veszi figyelembe.

Üdv

1x1

Én úgy gondolom, hogy a gyermekszülés és nevelés az nem "csak" magánügy. Ha így volna, nem születnének törvények a gyermekek, vagy a szülők érdekében.
Ma is törvény rendelkezik arról, hogy az arra nem érdemes szülőktől elvegyék a gyermeket, vagy ha a nevelés anyagi háttere nem biztosított, akkor a társadalomnak kell (sajnos nem elég magas szinten, de ez politikai és gazdasági kérdés) helyt állni.
Kérdéseidre:
- Akiket erre a törvény felruházna, mondjuk azokat akik ma is döntenek a gyermekek elhelyezéséről.
- Nem értem a kérdésedet.Mit értesz visszaélés alatt? Talán alkalmas a nevelésre és mégis szül?
- Nem látom azt, hogy hol itt a fenyegetés. A fenyegetés az ma van a gyermekek felé, amikor nem törödve azzal, hogy hogyan nő fel a gyermek, fő az, hogy megszülessen.
- Ezt a kérdést sem értem, mert ma is vannak szerződések a szülők és az állam között (még ha ezek felületesek és hiányosak is) a vonatkozó törvényekben megfogalmazva.

Meglátásom az, hogy gyermekek elleni felelőtlenség, ha a felnevelsét egy gyermeknek egy alakalmatlan ember végzi, és még nagyobb baj, ha a nevelésnek még a feltételei sincsenek meg. Ez eleve magába hordozza egy ember szenvedéseinek a lehetőségét.

A megoldási javaslatom az, hogy azokat az embereket, akik gyermeket akarnak nemzeni és szülni, azokat hozzáértő emberek kötelező jelleggel készítsék fel a gyermeknevelésre. Az anyagi dolgokról fenntartom a korábbi álláspontomat. A szegénység nem lehet a rátermettség akadálya, de a "gazdadság" sem jelenthet automatikus rátermettséget.

salk

Kinek lenne joga ilyen ügyben dönten?
Hogyan lehetne fellépni a visszaélések ellen?
Hányan mernének szülést vállani ilyen fenyegetés esetén?
Az érintett szülők kárpotlásban részesülnének, esetleg tenyésztési szerződést köthetnének az állammal?
(A tisztázott feltételü és kölcsönös elönyt biztosító üzleti kapcsolatoknak persze nem vagyok ellenfele.)