Keresés

Én úgy gondolom, hogy a gyermekszülés és nevelés az nem "csak" magánügy. Ha így volna, nem születnének törvények a gyermekek, vagy a szülők érdekében.
Ma is törvény rendelkezik arról, hogy az arra nem érdemes szülőktől elvegyék a gyermeket, vagy ha a nevelés anyagi háttere nem biztosított, akkor a társadalomnak kell (sajnos nem elég magas szinten, de ez politikai és gazdasági kérdés) helyt állni.
Kérdéseidre:
- Akiket erre a törvény felruházna, mondjuk azokat akik ma is döntenek a gyermekek elhelyezéséről.
- Nem értem a kérdésedet.Mit értesz visszaélés alatt? Talán alkalmas a nevelésre és mégis szül?
- Nem látom azt, hogy hol itt a fenyegetés. A fenyegetés az ma van a gyermekek felé, amikor nem törödve azzal, hogy hogyan nő fel a gyermek, fő az, hogy megszülessen.
- Ezt a kérdést sem értem, mert ma is vannak szerződések a szülők és az állam között (még ha ezek felületesek és hiányosak is) a vonatkozó törvényekben megfogalmazva.

Meglátásom az, hogy gyermekek elleni felelőtlenség, ha a felnevelsét egy gyermeknek egy alakalmatlan ember végzi, és még nagyobb baj, ha a nevelésnek még a feltételei sincsenek meg. Ez eleve magába hordozza egy ember szenvedéseinek a lehetőségét.

A megoldási javaslatom az, hogy azokat az embereket, akik gyermeket akarnak nemzeni és szülni, azokat hozzáértő emberek kötelező jelleggel készítsék fel a gyermeknevelésre. Az anyagi dolgokról fenntartom a korábbi álláspontomat. A szegénység nem lehet a rátermettség akadálya, de a "gazdadság" sem jelenthet automatikus rátermettséget.

salk

Kinek lenne joga ilyen ügyben dönten?
Hogyan lehetne fellépni a visszaélések ellen?
Hányan mernének szülést vállani ilyen fenyegetés esetén?
Az érintett szülők kárpotlásban részesülnének, esetleg tenyésztési szerződést köthetnének az állammal?
(A tisztázott feltételü és kölcsönös elönyt biztosító üzleti kapcsolatoknak persze nem vagyok ellenfele.)

Ma a világon az egyetlen dolog, amit minden felkészűltség nélkül lehet az a világon a legértékesebb, a gyermeknemzés és szülés.
Soha, senki nem kérdezi meg, hogy ért e hozzá (mármint a gyermeknevelséhez), megvannak e a feltételei, felkészültsége stb.

Érdekes a gondolatsor, hogy gk vezetéshez orvosi, elméleti és gyakorlati vizsaga kell. Az épület tervezéséhez felsőfoku végzettség kell. Vállalkozások indításához felkészültség és feltételek megléte szükséges. STB.

Ezek egyike sem mérthető egy emberi élethez, mégis ez az egyetlen (jövőt alapvetően meghatározó) cselekedet, amit nem kötnek sem felkészűltséghez, sem feltételhez.

A felneveléshez való alkalmasságot igenis vizsgálni kellene, az anyagiak biztosítását, ha a szülők nem képesek előteremteni, azt a társadalomnak kellene biztosítani.

salk