Kedves rumci!
Számomra birtokos névmás Gabi nénitôl kezdve A mai magyar nyelven keresztül A magyar nyelv történetéig igenis van. A pontos referenciákat nem adom meg, ismered ôket, ott állnak a polcodon; Gabi néni kivétel, ô volt felsôben a magyartanárom. Balassa A magyar nyelv könyvében (Dante, Bp., 1943.) önálló birt. nm.-nak nevezi ôket. Tudom, hogy a magyar nyelvészek korántsem egységesek bizonyos nevezéktani kérdésekben; az Új magyar nyelvtan például valóban nem ismer ilyen nm.-t, de már a Nyelvművelô kézikönyv igen. Ahol az egyik váltig bizonygatja, hogy az xxx birt. személyjel, de juszt is -ragnak nevezi (s a másik meg pont fordítva), ott nem lenne szabad alapigazságként kijelented, hogy nincs ilyen névmás. Legföljebb a te nyelvváltozatodban nincs. Még rosszabb a dolog, ha ebbôl kiindulva jutsz hibás következtetésre ("Mindebből következőleg nem értem, hogy mi mellett vagy ellen lenne érv az, hogy ezeket a névmási alakokat ritkábban használjuk névelő nélkül." – a kiemelés tôlem, phls.) Pláne, ha el is kened egy kissé: a példáimból kiviláglik, s írom is, hogy abban a bizonyos helyzetben a birt. nm.-ok "névelô nélkül mind helytelenek." Vagyis: sohasem helyesek. Nem pedig "ritkábban", ahogy te vélsz idézni engem.
Ami "az Ady könyve" és a kodifikált sztenderd viszonyát illeti, a Nyelvművelô kézikönyv – többek között – ezt a példát hozza: "Felfogásunk ... nem azonos az Aranyéval (Szabédi: A magyar ritmus formái)", s ezt írja róla: az ilyen megfogalmazás "hol egy kissé régies, hol népies ízt, máskor némi bizalmas jelleget ad a mondatnak". Ezek szerint mindkettônknek saját kodifikált sztenderdje van :-) , de úgy látszik, az enyém közelebb áll a fenti minôsítéshez.
Az, hogy a "Beszéltem tegnap Péterrel" nálad kérdôjeles, szíved joga; szerintem a nagy többségnek ez tökéletes mondat. Remélem, a kérdéses pont a Péter elôtti névelô megléte vagy hiánya, nem pedig az idôhatározó elôttié. Merthogy más esetekben (este, idén stb.) valóban ingadozik a nyelvhasználat e téren, s egy árnyalatnyi jelentéskülönbség is kialakult köztük, de spéci a "tegnap" nagyon nem kíván névelôt. Mármint nálam :-) .
Egyébként az Új magyar nyelvtan megjegyzi (84-85. o.), hogy a Debrecen környéki nyelvváltozatban igenis van megkülönböztetô szerepe a személynévi birtokos elé kitett névelônek: ezzel jelzik, hogy a birtokot vagy a birtokost már ismerjük az elôzménybôl.
Kedves Ádám!
Megköszönöd példáimat. Nagyon szívesen; cserébe kérlek, áruld el, milyen logikai úton jutottál el ahhoz, hogy "azok a minősítésed ellenére egyértelműen azt bizonyítják, hogy a névelő a könyvé." Én továbbra is azt a tapasztalatot szűröm le
az én könyvem
a te könyved
az ô könyve
Zoli könyve
sorozatból, hogy az utolsó mondat névelôs változatában:
a Zoli könyve
az a bizonyos névelô igenis Zolihoz tartozik. Arról nem is beszélve, hogy a Zoli ugyan nem lehet határozatlan, de a könyve igen. Ha a határozott névelô a könyvhöz tartozna, akkor egy sima cserével elintézhetnénk a határozatlanságot:
*egy Zoli könyve
Világos, hogy ez csak így jó:
Zoli(nak) egy könyve.
Mindettôl függetlenül, ha javaslatod szerint azt írnánk, hogy
az asztalon van Zoli könyve,
akkor bizony nagyon-nagyon jólformált mondatot írnánk. Az én nyelvváltozatomban mindenesetre ez nagyon is formás mondat. |