Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
rumci Creative Commons License 2001-04-16 18:27:32 28
Nagyon jó, Ádám, hogy ezt felhoztad. Ugyanis az az érzésem, hogy párhuzamosan azzal, hogy gyakoribbá vált a határozott névelő a személynevek előtt, úgy ritkult meg az ilyen típusú szerkezetekben: az Ady verse. A klasszikus norma (akár 100 évvel ezelőtti) ilyenkor kötelezően használta a névelőt a birtokos szerkezetből adódóan, mára azonban sokkal gyakoribb a névelőtlen változat.
Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2001-04-16 18:15:32 27
Kedves tvnéző!

Egy idézet az utóbbi időben affektáló Arany Jánostól:

Keresi a Klára
Mégsem akad rája
(Arany: Zách Klára)

Szabad legyen hozzátennem, hogy ezt az idézetet a Leíró nyelvtanban találtam, amelyet, bár nem kötelező, de akár normának is lehet tekinteni. (Itt írtÁK le ugyanis a szabályokat).

Itt a következőt olvashatjuk:
„c) A jelző nélkül használt személynevek a köz- és irodalmi nyelveben ÁLTALÁLBAN inkább névelő nélkül szokásosak…

A köznyelvben – főként a kevéssé választékos társalgásban s a közvetlen, családias-bizalmas hangulatú írásokban – immár gyakorivá vélt ez a forma is…

Ha a személynévnek birtokos jelzője van, vagy ha –é jeles alakú, akkor a CSISZOLT irodalmi nyelv is a névelős formát ismeri jobban…

Többes számú családnevek előtt szintén névelőt használunk…”

A fenti idézett szabályszerű megállapítások A mai magyar nyelv rendszere. Leíró nyelvtan. Akadémiai Kiadó 1961 I. kötet 271-272. oldalán olvashatók. Az idézett mondatok között irodalmi példák olvashatók, mint az Arany Jánosé.
Ha valami szabály, akkor ez az. Bár tudomásom szerint hivatalos magyar nyelvi norma nem létezik.
Épp ezért jó lenne tudni, mire hivatkozol, amikor szabályokat emlegetsz.
PS.
Azóta megjelent újabb leíró nyelvtan is, pár hete, azért nem az idéztem, mert az nyilván nem hat még a közönségre.

Kis Ádám

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!