|
|
 |
rumci
2001-04-14 18:45:44
|
18
|
Kedves Tévénéző!
Ezerszer megcáfolt ál-logikus közhelyeket adsz elő alpári stílusban. Valószínűleg nem lenne szabad válaszra méltatnom téged, én azonban – javíthatlan optimista lévén – megpróbálok érvelni, mert az az érzésem, te is ezzel próbálkoztál.
1. Azt állítod, a határozott névelő funkciója a határozottá tevés. Ez nem igaz. Épp az mutatja ezt, hogy számosan – épp olyan magyar anyanyelvű beszélők, mint te vagy én – szükségét érzik, hogy személynevek előtt is használják. Ez persze a jelen környezetben nem lenne érv, tehát hozok más példákat. Ugye a tulajdonnevek határozottság tekintetében ugyanolyanok, mint a személynevek. Mégsem viselkednek ugyanúgy a névelő használatát tekintve. Nem hiszem, hogy azt mondanád, hogy Dunántúlon laksz, vagy Északi-középhegységen, esetleg Mátrában lakik a szerelmed, csakis azt, hogy a Dunántúlon, az Északi-középhegységben, a Mátrában. Azt sem mondjuk, hogy Oktatási Minisztréiumban úgy határoztak, hogy…; csakis azt, hogy az Oktatási Minisztériumban. Mivel semmi olyan nem volt az érvelésedben, ami kimondottan a személynevekre vonatkozna, s nem általában a tulajdonnevekre, ezért a fentiekkel mindent megcáfoltam.
2. Mivel azonban van még tévedés az eszmefuttatásodban, van még nekem is kiigazítanivalóm. Azt mondod, hogy a tulajdonneveket nem kell már határozottá tenni, mert azok maguk identifikálnak. Nos, ez sem igaz. Egyik irányból sem. Kovács Jánosból akad számos, tehát Jánosról nem is beszélve, tehát itt szó nincs identifikációról. A másik irányban sem jobb a helyzet, a keresztút utáni negyedik fűcsomó identifikál ugyan, de nem tulajdonnév.
Ily módon elég jól látható, hogy a névelőhasználatban (de bármely egyéb nyelvi jelenségben) logikát keresni balgaság, ugyanis a nyelv önálló rendszer, saját törvényekkel, melyet nem a logikából kölcsönöz. Egyszerűen nincs szüksége rá. (Arról nem is szólva, hogy nyelv régebb óta létezik, mint logika.) |
|
A hozzászólás:
 |
tvnéző
2001-04-13 22:09:46
|
13
|
Gyerekek!
A tököm tele van a sok hülyével. Mármint, akik a hülyeséget művelik, meg még favorizálják is.
Induljunk ki abból, hogy – mint a többinek is - vannak a magyar nyelvnek teljesen a logikán, a szigorú logikán nyugvó, ember csinálta szabályai. Ez a nyelvfejlődés normális eszköze. Jóesetben a nyelvfejlesztésnek is. Kénytelenek vagyunk belátni, hogy vannak persze olyan részei a nyelvnek, amiben egyszerűen nem alkalmazható a logika, mert több, és egymásnak ellentmondó is lehetséges volna. Máskor pedig nincs is szükség logikára, mert az pl. nem logikai kérdés, hogy zsömle vagy zsemle.
Az első mondatomat az hozta ki belőlem, hogy ha nem akarunk belesz@rni a magyar nyelv logikán, tehát az értelmen, a józan okságon alapuló szabályaiba, akkor nem kellene a trehány, buta, igénytelen és eszetlen emberek „a Feri” stb. szóhasználatát megfelelőnek mondani. Úgy látom, hogy a mondanivalójuk tartalmában gyengék igyekeznek minél inkább cifra alakisággal pöffeszkedni. Gyerek koromban is úgy hívtuk ezt illő utálattal, hogy affektálni. Nem kell persze vérbírónak lenni, de a jóságos népszerűséghajhász szerepében tekintélyt szerzett elhíresült (szép népszerű szó!) vezető nyelvművelők is olyan ökörséget hoznak vigyorgó indoklásul a televízióban, hogy „a köznyelvben már gyakorlattá vált” s ehhez igazítják a szabályt. A videómagnó idejében nem tudom visszanézték-e már saját beszédüket, ha igen akkor elég sok tablettát használhatnak hányinger ellen. Kik ők, hogy a „(nem)megengedhető” szót nem hogy ilyen gyakran, de egyáltalán használják? Ezek nem hatalmi jogon múlhatnának, s ki adta e jogokat kinek?
Ennek a saját karriert gyámolító nyálas liberalizmusnak itt a gyöngyszem eredménye: már a szegedi példát hozó hozzászóló (Episode 1) kb. azt kérdezi, hogy nem hülyék-e a jól beszélők.
Ne keverjük má’ a tájnyelvet a nyelvet rosszul használókkal! Ha sokan vannak, akkor se!
Szóval kell-e határozott névelő a személynevek elé?
Ehhez lássuk tisztán, hogy mi a határozott névelő és mi a személynév.
Szándékosan nem segítem most magam azzal, hogy valami könvből szabatosan idézzem. Értsük a lényegét!
Egy asztal – azt jelenti: a sok lehetséges tárgy közül ez nem könyv, hanem egy asztal.
Az asztal – azt jelenti a szóban/gondolatban forgottak közül nem más, amire gondolunk, amiről beszélünk, hanem meghatározzuk azt a bizonyost, határozottá tesszük a többihez képest az asztalt.
A HATÁROZOTT névelő a főnevek sokaságából egy bizonyosra szűkít, mintegy kijelöl, határozottá tesz. Miért? Mert előtte még nem volt az. Hát ha valaki nevét mondjuk, az nem elég határozott önmagában is? Személynév! Személyhez kötődik! Nem elég határozott? Mivel mond többet az, aki még a határozottat is határozottá akarja tenni? Kevés egyszer? Akkor mé’ nem háromszor! Aztán egy még nagyobb tojás azt is túllicitálja majd?
Még egyszerűbben, egy általános ökölszabály ( és véletlenül sem az ököl erejére gondolok!), hogy jó, ha azt a hangot, szót, mondatot mondjuk ki, amivel MEGmondunk valamit, amivel valami többlethez juttatjuk a hallgatót! Mivel több, ha odatesszük azt a határozott névelőt a személynév elé? Vagy mivel lenne kevesebb nélküle? Ez legyen a döntő, nem a kihogyszokta!
Most kérek bocsánatot attól, aki durvának talál egy-két fordulatot, de úgy tartom, hogy ahol a nagyrabecsülés, ott van tartalék arra, hogy elviseljen terhet is, ha muszáj, s még mindig sok maradjon a tiszteletből. Ezt a fórumot pedig tisztelem, s becsülöm! Nem a ruha teszi….
No ha nem utáltok ki, fogok még ömlengeni a szavakon belüli, s a mondaton belüli idióta hangsúlyozásról, meg a hosszú helyetti rövid magánhangzó használatáról. A leghülyébbek már azt is tudják, hogy kell a rövid magánhangzókat hosszan (duplán, triplán) kinyáladzani magukból. Persze semmi esetre sem a pátoszosan túlkulturált modort sugallom!
Nehogy valaki statisztikát csináljon az alkalmazott hülyék számára nézve, mert akkor eldobom magam, s eszembejut hülye főnököm egyetlen bölcs megállapítása, hogy mindenki azt csinálja, amihez ért.
No, ha TV-t néztek, megértitek, hogy csak enyhén érintettem azt a káoszt, amit szemrebbenés nélkül cifráznak, s ez olyan veszélyesen terjedős, mint a kergemarha-kór. Én meg nemis hoztam szóba az állatok égetését.
tvnéző
|
|
Előzmény:
 |
Episode1
2001-02-20 08:28:42
|
-
|
Üdv Tisztelt Nyelvművelők!
Szeged környéki ismerőseim beszédében -számomra zavaró módon- a személynevek használata előtt elmarad a névelő. Mikor megemlítettem nekik, hogy errefelé (Pesten) mindenki használ névelőt, vitatkozni kezdtünk, hogy kinek van igaza.
Mondok néhány példát:
- Elmentem Petihez. (Elmentem a Petihez.)
- Felhívtam Karcsit. (Felhívtam a Karcsit.)
- stb.
Azt mondták miután beszéltek egy szegedi illetőségű nyelvtanárral, hogy nekik van igazuk.
A probléma persze nem jelentős, mégis kíváncsi vagyok, hogy Ti mit szóltok hozzá.
Üdv:
E1
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|