Keresés

Részletes keresés

sansan Creative Commons License 2001-04-08 18:53:09 342
Szia! Szerettem volna ellentmondani neked ,hogy kialakuljon egy olyan párbeszéd,amiből mindenki tanul,de leültem és a nagy csendben átgondoltam.Tehát: véleményem szerint az állat, ha "megsértődik",akkor tart valamitől,valami miatt és ezt elraktározza egész életében.Ők nem adnak még egy esélyt,mint egy megcsalt szerető,vagy egy durcás kisfiú.Most azért,mert emelt hangon rászóltam a macsra,azért nem fog hanyatt-homlok menekülni,ha meglát,sőt még hempereg,ha hazajövök,de éberebb velem ,mert tudja,képes vagyok kellemetlenséget okozni neki.Szándékosan nem irtam azt ,hogy bántani.Természetesen,ha irsz,akkor figyelek ide IS. Üdv
A hozzászólás:
Thoughts Creative Commons License 2001-04-08 17:15:13 341
Kedves sansan!

Örülök, hogy átjöttél. Biztosíthatlak, nem fogod megbánni...

Már korábban is mondtam, hogy definiáljuk mit jelent megsértődni.
Megsértődés alatt én azt értem, amikor pl egy kisgyerek puffog, és egy "rövid időre utálja" azt aki megsértette.

Ez az amire az állatok képtelenek!
Nem bírják szeretett gazdájukat "rövid időre utálni"...

Amit Te leírtál szerintem inkább félelem mint megsértődés, annak létezését pedig egy percig sem kétlem.

Mikor Téged "kevésbé szeret" a macskád, nem mondogatja közben, hogy "bameg"...

Lehet szerinted azt mondani, hogy a macskád jobban fél tőled mint a fiadtól?

Ezen felül érdekel a véleményem a szituációról?
Szívesen leírnám személyes tapasztalataim ezügyben, de tudnom kell oda fogsz e rájuk figyelni...

Előzmény:
sansan Creative Commons License 2001-04-07 22:18:41 340
Felhivásodat megláttam a M.2-ben és átjöttem... Nekem az a tapasztalatom,hogy az intelligensebb állatok megjegyzik,kitől kell jobban tartaniuk és ki nem jelent veszélyt a számukra.A magam esetéből idulok ki.Régebben fegyelmeztem a macskákat egy egy kisebb pofon,vsgy rákiabálás erejéig és ezt az életben nem felejtik el nekem.Pedig egy éven keresztül szeretgetem és jobbnál jobb falatokkal kedveskedek.Tudod odabújik hozzám,meg dorombol nekem,de nem az igazi.Pl a fiammal,aki soha hangosan sem szolt hozzájuk máshogy ,felszabadultan játszanak.Helénke ráfekszik a kezére,mintha párna lenne,odabújik,ha alszik,könnyebben hagyja magát megfogni,hívásra rohan hozzá.Velem meg betartják a 3 lépést,mert tudják,hogy ez tud veszélyes is lenni meg hangosan kiabál néha.Ezt nem tudom ellensúlyozni semmilyen májkrémmel,meg nyershússal,pedig csak annyi a bűnöm,hogy időnként az asztalról kaját csóró macskára rákiabáltam,esetleg egy kicsit meghuztam a farkát.Most ezt minek is nevezzük? A sértődés esetleg egyfajta ovatosság?Gondoljunk csak mélyen bele emberi példákkal is!Pl. ha te valakivel megjárod,mert megsért akkor ovatos vagy már vele,mert azt a fájdalmat,amit okozott nem akarod átélni.Jó ez kicsit tulzoan hangzik,de a szélsöséges példákból értünk jobban.Mi a véleményed?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!