Keresés

Azt kérded, "Egyáltalán szükséges-e a visszafogottság, a tapintat?"

Szerintem igen. A. de Mello-é a következő idézet:
"Minden azon múlik, hogy hogyan csináljuk. Az emberek olyanok, mint a virágok: a lágyan hulló harmatra nyitottak és befogadják, de a szakadó esőtől bezárulnak."

Több fórumtársunk is az Igazságot a békesség fölé helyezi. De vajon mi a cél: hogy pusztán elmondhassák az Igazságot, vagy az, hogy az ne kerüljön (az olvasók által) kapásból elutasításra?
Én az utóbbit tartanám fontosabbnak.

Amióta jelen vagyok a Fórumon, (kb.fél éve) jó néhány topic süllyedt már el, amik a megbékélést kezdeményezté volna.
Ugy látom,többen vannak, akik szeretnének békességes hangulatu, tartalmas vitákat. Azonban ez valahogy sose sikerül hosszu távon. Talán azért, mert minden annyi más fogalmat, ezt is sokféleképpen értelmezzük.
Egyáltalán szükséges-e a visszafogottság, a tapintat? Vagy természetes az indulatok szabadon engedése, a kerestlen vagdalkozás, sértegetés, mert ettől lesz életszerü? Lehet, hogy ezt a legtöbben természetes velejárónak tartják a gondolatok ütköztetésénél, aztán ha lecseng az éles harc, mehet minden tovább és bőségesen elegendő ha elismertük: elragadtatuk magunkat, ez van.
Valóban akarjuk e a békességet, vagy csak időnként elfáradtunk a veszekedésben és csak pihenőre van szükség?

Nem kívánom semmilyen irányba terelni az esetleges véleményeket, megfogalmazásokat.
Nem "béke" topicnak szánom, csak kiváncsi lennék, kinek milyen elvárásai vannak a békességgelkapcsolatban.
Talán nem lenne kárbaveszett tapasztalat.

oncogito