|
|
|
|
 |
Atalanta
2001-04-03 19:29:35
|
73
|
Kedves FreeBird,
oké, ne sarkítsuk. De akkor mi a baj? Hol a probléma? Mindannyian küszködünk hasonló dolgokkal, túlalkalmazkodás vagy önzés, önérvényesítés, asszertivitás, stb. Ez egy folyamat. Nem csodálkoznék, ha az errejáró lányok olvasva a történeted, akár e-mailben is megkeresnének. Hú, ez egy komoly fiú!
De ha ennyire egészségesen látod a dolgokat, akkor miért nem működik mégse? Miért nem csapnak le rád a környezeted facér hölgytagjai? Milyen visszajelzéseket kapsz tőlük? Volt, hogy ők akartak kezdeményezni? Gondold végig ezeket a helyzeteket. Lehet, hogy egyszerűen nem derülnek ki ezek a dolgok rólad az interneten kívül? Akkor próbáld meg kommunikálni őket valahogy, nem a barátnőszerzés céljával persze, csak úgy.
Nincsenek totális viselkedések. Ha eddig túlságosan odafigyeltél és alkalmazkodtál (ezzel gyanítom, hogy bele is olvadtál a környezetbe és nehezítetted azt, hogy felfigyeljenek rád), akkor most nem követheted holnaptól az ellenkezőjét. Ez nem olyan, hogy ha a fekete nem jön be, akkor a pirosra teszek. Odafigyelned továbbra is kell, de ettől még járhatod a saját utad. Bízom benne, hogy társad is akad majd hozzá.
Atalanta
|
|
A hozzászólás:
 |
FreeBird
2001-04-03 10:23:43
|
72
|
Kedves Atlanta!
"visszatérve a tyúk-tojás problémára, egy partnerkapcsolatot nagyon le tud terhelni, ha a fő program az egyik fél lelki-szellemi fejlődése"
Ebben biztos vagyok, de az én esetemet ne sarkítsuk ilyenné. A partnerkapcsolatban a felek mindketten hatnak egymásra. Az anyáskodó barátnő nem egy normális eset, erre egészséges férfi nem vágyik. Az hogy a nő elismerése és bátorítása pozitívan hat a férfire az még teljesen normális, és ez visszafelé is működik. Nem visszás hogy valaki egy őt szerető csinos lánnyal a jobbján érzi magát igazán férfinak, és egy nő is akkor nő igazán ha ott feszít a macsó az oldalán.
Ha nem ismerném el hogy a nőknek is vannak elvárásai, tényleg csak saját akarat nélküli eszközöknek tekinteném őket, akik engem és céljaimat kell kiszolgálják. Nem rémítenek meg az elvárások, sőt inkább komolyan veszem őket. Talán épp ezért nem bonyolódtam bele könnyű és felelőtlen kis kapcsolatokba. Túl önző lenne csak magamat nézni.
Nekem épp ez a problémám hogy túlságosan odafigyeltem másokra. Nehogy valakit megbántsak, nehogy figyelmetlen legyek és közben képmutató lettem mert nem vállaltam magamat. Épp ezért nem akarok odafigyelni senki véleményére. Nem akarom hogy mások határozzanak meg engem. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|