Keresés

Azt nem tudhatod, hogy az előző gazdi nevelési stílusából mennyit tapasztalsz ma. (Tudhatnád, de ismerni kellett volna az előző gazdit.)

Már mondtam, hogy ha a sértődés hasztalan, akkor nem alakuhat ki egy állatban mint ösztönös viselkedésforma! (Természetes szelekció.)

A kutya rugdosása számomra természetes, mivel tudom, hogy a megoldás célratörő, és tudom, hogy a kutyám még csak nem is emlékszik a fájdalomra. (A nevelő hatásra annál inkább.)
De nem voltak akkorák azok a rúgások, hogy ekkora ügy legyen belőle.

A kutyám a sértődöttsége után sem nyerte el a kívánt nassot. Már 9 éve van nálunk, az alatt az előző gazdi szokásai talán háttérbe szorulhattak.
A hiszti és a sértődés között azért van különbség megnyilvánulási formában. Az előző látványos, "akciódús" jelenet, az utóbbi sokkal passzívabb.
És egyáltalán nem hiszem, hogy el akarna érni valamit bármely állat a sértődésével.

Egyébként visszaolvastam a kutyarugást (eddig elkerülte a figyelmemet) nem elirás volt részedről? Vagy valami rosszul értelmezett teszt lenne? Mert azért azt nem hiszem, hogy ez természetes viselkedésed lenne bármilyen állattal.

oncogito