Keresés

"Az ég világon semmi haszna nincsen, és csak az ember olyan okos és tudatos, hogy hülye legyen!!! (-;"

Ez nagyképűség az ember részéről! :-)
Az állat is tud "csak úgy" jólérezni magát, "csak úgy" bánatos lenni és megsértődni is.
Nekem ugyan az egyik kutyám angol szetter keverék, de meggyőződésem, hogy valahol keresztezték a macskával, annyira sokban hasonlít a viselkedése.
Említettem már korábban, ha nem kap nasit és még meg is szidom, úgy fekszik le nekem háttal, hogy a lehető legjobban az orrom előtt legyen, tehát lássam, hogy ő most hátat fordít nekem. És ezt "csak úgy" teszi, és egyáltalán nem félti az életbenmaradás esélyeit.
Amit említesz talán még a vadon élő állatok között sem igaz, hogy az életbenmaradás veszélye lenne, de az ember között felnőtt, a megszokott jólét és biztonság körülménye között aztán végképp nincs ilyen félelme.

Sokszor előfordul a kutyámnál olyan viselkedés is, hogy besétál abba a szobába, ahol vagyok és ott megáll teljesen tanácstalanul, kifejezéstelen pofával, a farka vizszintesen áll (!) tehát még nem döntötte el, hogy milyen hangulata legyen: bánatos, jókedvű, vagy kunyerálós. Egyszerüen látszik rajta, hogy döntésre vár, mit kezdünk vele, találjuk mi ki, hogy mit akar. "Csak úgy", minden tudatos életösztönre emlékeztető cselekvéssorozat nélkül.

Cáfolat...?

oncogito

Csak remélhetem, hogy egyszer tacskósok is bekukkantanak ide.
A macskások véleményére szintúgy kíváncsi vagyok, bár az szinte biztos, hogy a macskák nem bírnak megsértődni. (A kutyák még esetleg kérdés.)

Az ösztönök léte és az ebből fakadó viselkedések terén tökéletesen egyetértünk!!!
Csak egyvalamit fűznék hozzá (és asszem ez a legkomolyabb érvem):

SZERINTEM ÉPPEN EZÉRT NEM TUDNAK AZ ÁLLATOK MEGSÉTŐDNI!!!

Értem ezt úgy, hogy az ösztönök mind azért alakultak ki, hogy az állat életbenmaradását szolgálják.
Ez tiszta sor.

Viszont a sértődés HÜLYESÉG!!!

Az ég világon semmi haszna nincsen, és csak az ember olyan okos és tudatos, hogy hülye legyen!!! (-;

Ösztöneiben lévő tulajdonságról nem nagyon eshet szó, mert képzeld véletlen túlságosan megsértődik, és éhenhal... (-:
Bár itt remélem, egy tacskós is csatlakozik.

Szerintem az állatokat azért nem értjük, mert vagy nem akarjuk, vagy "túl sokat" akarunk érteni. (-;

Mitől lettünk ilyen hivatalosak? :)

Azért a tacskós gazdikat tanácsolom, mert ők egyöntetűen állítják, hogy kedvencük hajlamos a sértődésre. Gondolom, ez fajta jelleg lehet.

Nem biztos, hogy ideszóltak volna, lehet, hogy nem vették észre ezt a topikot. Nagyon sokan csak a kedvenceket nézik.

"Egy állat sohasem lesz képes a kajára gondolni, ha épp nem éhes, vagy épp nem lát/érez meg valami ínycsiklandozót. (Ez itt a fő gond.)"

Ebben egyetértünk, bár akkor miért ássák el az állatok a zsákmány felesleget "ínségesebb" időkre? Miért gyűjtögetnek a mókusok télire? Miért raknak fészket a madarak? Miért épít mesterséges tavat a hód? Gondolom, benne van az ösztöneikben, és nem tudatosan tervezik meg, de mégis megcsinálják...

"Mivel az ember áll "magasabb" szinten, az "alacsonyabb" szintekre könnyen beleképzelheti magát..."

Az elv ez lenne, és mégsem értjük meg őket. :))