Sziasztok!
off
Tisztelet és elismerés minden orvosnak, legyen az sebész, pszichiáter, vagy körzeti orvos, vagy lelkigondozó! Mindíg csodáltam azokat akik magukra vállalják azt a felelősséget hogy más emberek bajait-betegségeit orvosolni próbálják. Minden munkában előfordulhatnak sikertelenségek és kudarcok is, de egy orvos a betege egészségével játszik! Azzal a tudattal kell együttélnie hogy sokszor az ő kezében van egy más ember lelki-testi egészsége. Ha ő hibázik, akkor előfordul hogy már nem lehet helyrehozni a dolgot. Ha ő téved nemcsak hogy kárt okozhat a másikban de tönkreteheti azt a feléje irányuló bizalmat is amely egy beteg esetében sokszor az utolsó kapaszkodó már.
Egy pszichiológus nem fogja neked megmondani hogyan élj, nem fogja a saját ideológiáit ráderőltetni. A gyógyítás éppen abban áll, hogy elvezesse e pacienst, hogy önállóan hozzon meg döntéseket és lépéseket. Ellentétben a tudatmanipulációval ahol gondolkodásmódot ültetnek bele az emberekbe, akik utána már nem tudnak attól szabadulni. Olyan pszichikai eszközök felhasználásával történik ez, amelyek biztosítják hogy az illető ha akar sem tud később magától kitörni manipulált helyzetéből. Mindez pedig azt a célt szolgálja hogy a 'pacienst' a saját rabszolgájává tegye az elkövető.
Linkelek! Nem értem miért gondolkozol ennyire visszafelé?
"Pökhendi, önelégült, jellemben eltorzult egyedeket, akik visszaélnek a beléjük helyezett bizalommal" - szerinted ilyenek az pszichológusok? Ilyen tapasztalataid voltak velük?
A szcientológia és társai persze egész más helyzet. Velük kapcsolatban igaz amit leírtál.
Az hogy szüleidnek nem tudtak segíteni az sajnos előfordul néha. Nem hibáztathatsz ezután minden orvost és nem tüntetheted fel őket pénzsóvár, önelégült csalóknak, sem pedig tudatmanipulátoroknak. Egy-egy kivétel akad, de ebből nem általánosíthatsz. Általában ők megteszik a részüket, de nem istenek!
Persze én is voltam pszichológusnál, meg pszichiáternél is, és nem igazán tudtak nekem sem segíteni. Azt gondolták tudják mi a jó számomra, de nem így volt. Nem hibáztatom őket.
Linkelek! kezd a magatartásod nagyon szélsőségessé válni és ez a beszéd(írás)stílusodon is megfigyelhető. Most hadd adjak én egy jó tanácsot: igyekezz megbocsátani azoknak az embereknek, mert egyre inkább egy irreális képet építesz fel magadban róluk, szinte már paranoiás módon és ez semmi jóra nem vezet! Ebből te nem profitálsz semmit, hanem csak elásod magad a gyűlölködésben.
Bocs a nyers szókimondásért.
on
Atlanta:
"Őszintének és nyíltnak lenni nem kegy a másikkal szemben és nem jelent kiszolgáltatottságot, ha mögötte van az az erő, amivel vállalod magad."
nagyon elgondolkodtatott ez a mondatod.
Arra ébredek rá, hogy túl sokat adtam a körülöttem lévő emberek véleményére. Ez vette ki az erőt belőlem és már nem mertem vállalni magamat. Nyílt voltam, de meg akartam felelni mindenkinek ezért nagyon sebezhető is. A sebeket szépen be is gyűjtöttem, aztán bezárkóztam, hogy túléljem valahogy. Valóban szükségem van egy mindenkitől független belső stabilitásra, amivel aztán bátran lehetek nyílt is később.
Egyébként egy barátnő sok mindent megoldana, mert ilyen jó meglátásokkal mint a fenti, sokat segítene! :-)
"...ki kell választanod azokat, akiknek adsz a véleményére..." - talán most a legegészségesebb a számomra ha senkinek a véleményére nem adok - legalábbis egy darabig! Sajnos eddig nagyon rossz tanácsokat kaptam.
FreeBird. |