Kedves Thoughts!
Homlokraragasztás. Az vele a gond, hogy ha megérzi, hogy valamit a homlokára tettünk, kapásból le fogja onnan szedni, nem kell ahhoz tükör.
Megsértődés: nem félelemből teszi. Elég könnyű felismerni a félelem jeleit az állatokon. Pl. a kutyákok behuzzák a farkukat, hátrasúnyják a fülüket, behódolóan a hátukra fekszenek stb. A macsekoknál nincsenek _ennyire_ egyértelmű jelzések, hiszen ők nem is élnek falkában, bár ők is társas lények. Ráadásul, ha ők félnek, akkor egyben agresszívabbak is, lásd a már korábban említett támadó-védekező pozitúrát. Vagy pedig elszaladnak sprintben. De ilyenkor tényleg bajban vannak függönytépkedés mián például. :) Ha megsértődnek, akkor nem tudom másképp fogalmazni, de _elvonulnak_. Remélem, jól fogalmaztam meg a különbséget.
Ha a bizalmat elveszti egy állat, akkor nem egy percre teszi, hanem nagyon-nagyon hoszzú időre. S nagyon nehéz visszapedáloznia magát az elkövetőnek. De ez megint más.
Gondolkoztam még az előre eltervezésről, előre gondolkodásról is. Erre sem tudnék határozott igennel vagy nemmel felelni. Az biztos, hogy nagyon meglepődnék, ha a valamelyik macskám el kezdene beszélgetni velem Einstein relativitáselméletéről, márcsak azért is, mert én sem értek ebből egy kukkot sem. :) De meg lehet figyelni, ahogy megtervezik a másik közelébe való osonást és a váratlan támadást. :) Mintha moziban lennénk. :) Persze nem másnapra terveznek, hanem arra amit éppen meg akarnak csinálni. Ez szerintem jobban észrevehető falkában élő állatoknál. Pl. valamelyik nap láttam a National Geographicon egy oroszlános filmet, ahol bemutatták, hogy az egyik vadászó nőstény egy bokor mögé kuporodva elengedte maga mellett az itatóhoz vonuló antilopokat, ahol a társai rájuk támadtak, visszafelé kergették őket egyenesen a várakozó oroszlánhoz! Ha valamihez kellett tervezés, kommunikácó és összhang, akkor ehhez biztosan!
Írtad:
"Ne feledkezz meg arról, hogy csak a rájuk vonatkozó szándékainkat értik meg.
Arról semmiképpen sem lehet fogalmuk sem, hogy valaki épp el akar olvasni egy könyvet. (Azt sem nagyon sejthetik, hogy mi az a könyv.)"
Természetesen. Elvégre számukra az a legfontosabb! Azt akartam kifejezni, hogy az ember és az állat (jelen esetben kedvenc) kapcsolatában, az állat sokkal jobban, pontosabban és gyorsabban meg tudja fejteni az ember szándékát, mint fordítva. Például bár tudnám, hogy miért fogadnak este kitörő örömmel, amikor hazaérek? Persze, éhesek és várják a kaját. Oké, de a reggeli kaját félig otthagyták, és a száraz ropihoz sem nyúltak. Friss kaja kéne a kényes gyomrukba. Na jó. Csakhogy ezek után az egyik nyakig beleesik a vacsorába, a másik udvariasan megszagolgatja, majd otthagyja! S miért van az, hogy bár az idősebb cica a csapatvezető, mégis nyugodtan hagyja, hogy a kisebbik pofátlanul beleegyen az ő tálkájába, amikor ő is eszik? Miért dorombol? Hogyan dorombol? Miért kuporodik le a szőnyeg közepén és bámul hosszú ideig a híg levegő egy pontjára? Dacára annak, hogy általában távolságtartó, miért szerelmes őrülten a gázóraleolvasóba, miközben a másik ciccnek teljesen levegő a hölgy?
Arról egyébként nekünk sem lehet fogalmunk, hogy más valaki éppen el akar olvasni egy könyvet. Max. ha odaáll a könyvespolc elé redőkkel a homlokán. :) Ha viszont az illető leül a könyvvel a kanapéra vagy a fotelbe, akkor számára ez azt jelenti, hogy a gazdi éppen nem akar elrohanni sehova, nyugodtan oda lehet menni, elheveredni mellette (vagy rajta) és a menetrendszerű mosakodást megejteni, mert most az ejtőzés ideje következett el. Lehet várni a gazdi simogatását. :) A könyv még jelenhet számára szimatolni való új dolgot, amire rá lehet ülni vagy elaludni rajta, sőt játszani vele, vagyis levadászni a lapjait. Illetve még egy felesleges, leküzdeni való akadály is lehet, ha a gazdi mégsem akarja, hogy a hasán ejtőzzön. :)
Örülök, hogy látatlanban is tetszik a hálószobánk. :)
|
