Sziasztok mindenkinek! :)
Én is bekapcsolódnék a beszélgetésbe, ha lehet. Bár még eddig nem sikerült pontosan rájönnöm, hogy min is vitatkoztok. :) Jól értem, hogy azon, hogy van-e az állatnak tudatos gondolkodása vagy sem? Egyáltalán miféle gondolkodása van. Tud-e kommunikálni vagy sem? Képesek érzelmek kifejezésére vagy sem? Lásd sértődés. Valóban felsőbbrendű-e az ember vagy csak ennyire megvakult volna környezete jelzéseire? :) Bár ez
megint egy másik téma. Gondolkodásban, intelligenciában, művészetben valóban mi vagyunk úgymond a legmagasabb szinten. Miért van mégis az, hogy kedvencünk (kutyánk, macskánk) sokkal jobban és pontosabban megérti szándékainkat, mint mi az övékét?
Emellett még filózom azon is, hogy nevettek-e vagy sértődtek-e már meg az állataim. Hát, nehéz dió. Mind két macsek (bocsi, két cicek birtokol) két különböző egyéniség: az egyik inkább magának való, jobban szeret kicsit félrevonulni, de 200%-ig életrevaló, gyors felfogó képességű macsek, ő a csapatvezető. :) A másik kiscicám, hát hogy is szépítsem: nem az eszéért szeretjük. :) Nála egy tollpihe sebességével esik le a kétforintos, ha szabad ezt a képzavart használnom. :) Mire eszébe jutna, hogy megsértődjön, már azt is elfelejtette, hogy miért is kellett volna megsértődnie. A nagyobbik már alkotott ilyeneket, de nála ez kb. 5 percig tartott, utána mindig visszajött "kapcsolatot erősíteni": buccolt, törleszkedett. Igazi sértődős természetűek egyébként a tacskók, az ő gazdijaik biztos tudnának jó pár esetet felsorolni.
Tükörbenézés. Nálunk volt! Még a kezdtetekkor, mikor "lassabb" kiscicám megérkezett hozzánk úgy 8 hetes korában. A nagyobbik (úgy 2 hónap van közöttük), hogy finom legyek egyáltalán nem lelkesedett a jövevényért, így a kicsi is a második alkalommal (először még bizalommal telve ment oda hozzá) már támadó-védekező pozitúrában fogadta (tudjátok: féloldalt áll, háta felpúpoz füle félig lesúny, pupilla összeszűkül stb.). Felfedezései során betévedt a hálószobába is, ahol földig érő tükrös szekrénysor van. Mikor meglátta a másik macskát a tükörben automatikusan támadó-védekező állásba vágta magát! Majd óvatosan közelebb ment, megszaglászta a tükörképét és nyugodtan elfordult. Többet egyszerűen nem vett tudomást róla! Azt nem tudom, hogy saját magát ismerte-e föl, vagy a szag nélküli macsek nem macsek, de az biztos, hogy azóta is használja a tükröt a társa vagy valamelyikünk szemmel tartására.
|
