Keresés

Részletes keresés

Atalanta Creative Commons License 2001-03-28 23:35:11 63
Kedves FreeBird,

a nők sok mindent kibírnak... :-)))
Azonkívül biedermeier cukrászdahangulatban is hangzottak már el kegyetlen mondatok, nem hozok most életből vett vagy irodalmi példákat... Mégis jóval gyakoribb, hogy nem hangzik el semmi, főleg a férfiak részéről. És ez nem véletlen.

Azt írod, hogy "túl nyílt" voltál és kárát vallottad a nyíltságodnak.
Nekem más erről a véleményem. Őszintének és nyíltnak lenni nem kegy a másikkal szemben és nem jelent kiszolgáltatottságot, ha mögötte van az az erő, amivel vállalod magad. Te ilyen vagy. Ha nem érdekelsz valakit, azzal csak ő veszíthet. Ezt szándékosan jelszószerűen fogalmaztam, a valóság ennél lehet árnyaltabb, és ez nem jelenti azt, hogy nem kéne odafigyelned arra, hogy pl. hibázol, megbántasz valakit, stb. és nem lenne fontos az önkritika. De soha nem az a cél, hogy barátot vagy barátnőt szerezz, hanem hogy közelebb kerülj az igazsághoz. És/vagy a belső valóságodhoz. Derüljön ki, hogy mi van. És működik-e? Ez lehet az egyetlen valódi célod és nem az, hogy Mancika legközelebb is vigyorogjon a kólája felett a társaságodban. Ki az a Mancika? Tényleg nem eszköz, de attól nem eszköz, hogy valójában ő érdekel, és nem a potenciális barátnősége. Vagyis nem önbizalomnövelő eszköz. Nem cserélhető fel az ok és okozat. Ha az önbizalmadat a barátnődtől kapnád, mit csinálsz, ha elhagy? Elhagy az önbizalmad is? Vagy csak a szépre emlékezel, azaz a múltban fogsz élni a jelen helyett?

Úgy vettem észre, és talán be is vallottad, hogy nem igazán ismered a nőket. Valószínűleg nem is tudod egyből megítélni, hogy melyiktől mit várhatsz, ehhez át kéne menned azokon a buktatókon, amiktől mintha távoltartanád magad. Az öltözőben még senki sem tanult meg úszni.
Általánosságban talán azt lehetne tanácsolni, hogy keress olyan helyzeteket, amikben úgy találkozhatsz lányokkal (is), hogy nem túl nagy a tét. Csoportosan, valamilyen cél érdekében, kirándulás, kórus, sport, szakkör, stb. És közben figyelj. Szervezz ilyen csoportot, ez önmagában önbizalomnövelő, ha nem ilyen vagy, akkor keress egy meglévőt. Az emberek nagy része feladatok/szerepek mögé bújik azért, hogy kommunikálhasson a másikkal. (Lásd pszichológusok :)) ) Ha te a domináns Férfi szerepét választod, - akkor ki kell alakítanod az ehhez szükséges hiteles stílust, ami az egyik legkockázatosabb szerep, mert gyakori visszautasítással jár, ami a Te esetedben nem lenne szerencsés. Ettől még mindenki férfinek fog tartani. Sőt.

Bontsd részekre a feladatot. Próbáld végiggondolni, hogy aki megtetszik, miért tetszik, milyen tulajdonságai lehetnek és próbáld ellenőrizni az elméletedet a legközelebbi találkozásnál. Ha kiderül, hogy tévedtél, az jó jel. Azt jelenti, hogy képes vagy a fejlődésre.

Mások véleménye pedig annyiban fontos, hogy ki kell választanod azokat, akiknek adsz a véleményére és fel kell ismerned azokat is a környezetedben, akik mindegy, hogy mit beszélnek. Súlyoznod kell a vélemények között. Ez nem lesz könnyű. (Nehezebb lesz, mint felszedni egy csajt.)

Az, hogy ennyire élénk egy általános iskolai lány elutasításának emléke, azt talán több olvasó hölgyet könnyekre fakasztott. Ráadásul a nők visszautasításának nincsenek általánosan elfogadott technikái, - mint fordított esetben - ezért a legtöbb férfi hihetetlenül kényelmetlenül érzi magát, miközben persze jól szórakozik.
Én is egyetértek azzal, hogy ne kezdj olyan lányokkal, akik nem mozgatnak meg, de tudj arról, hogy ez - még a férfiaknál sem - mindig dől el első látásra.

Na ennyit mára.

Atalanta

A hozzászólás:
FreeBird Creative Commons License 2001-03-26 22:00:20 61
Sziasztok újra!

Kedves Linkelek!
Sokban igazad van, és látom tényleg némileg "farkassá" váltál, de azért ez a "még jó hogy le nem köpsz" talán kicsit erős volt egy női lélekkel szemben. Nekem nem az a célom - és remélem nektek sem - hogy megmutassam hogy nekem mennyire igazam van. Sőt, szeretném ha tanulhatnék, elleshetnék valami jót tőletek. Ezen a bemutatkozás dolgon meg olyan pitiáner vitatkozni!

Atlanta:
"szeretnék eloszlatni benned egy közkeletű férfitévedést: egy barátnő nem old meg semmit"
Ez így szerintem nem helytálló. Igen is megold, mert egy barátnő akit szeretek, és ő viszont értékel engem nagyban javítja az önértékelésemet, ami most azért is alacsony mert látom nagyon le vagyok e téren maradva. Arról nem is beszélve hogy az ELSŐ milyen sokat jelent.
Persze lesznek utána más - talán több - problémák, de ha ezen a holtponton túljutok talán már könnyebben veszem a többi akadályt is.
Atlanta:
"Hogy azért nem jut eszedbe semmi lányok társaságában, mert valójában nincs mit mondanod nekik? Valamiféle minimális nyíltság és az ezzel járó kockázat nélkül soha nem találsz sem barátot sem barátnőt."
Épp az a baj hogy túl nyílt voltam sokszor és kárát vallottam. Most egy kicsit bezárkóztam, tudom, és valahogy nem is akarok bárki előtt megnyílni. Azért érdektelen semmiképpen nem vagyok. Az hogy leblokkolok az nem egyenlő az érdektelenséggel.

Linkelek:
"Akár egy kis békához is odamehetsz, mivel kissebb az esélye a kudarcnak. Eltöltesz vele egy estét, szórakoztatod, beszélgetsz, stb. Legközelebb sokkal lazábban mész oda a neked tetsző lányhoz."
Ez így mind igaz. Csakhogy én valóban nem akarom a lányokat kihasználni arra hogy rajtuk gyakoroljak. Igazat adok Atlantának amikor azt mondja: "Egy barátnő nem problémamegoldó eszköz". Valóban nem akarom eszközként felhasználni a lányokat, mert nem lenne tisztességes. Különösen nem egy csúnyácska "kis békával", aki nekem nem is tetszik.
Egyszer még ált. iskolában nagyon megbántottam egy ilyen kis békát. Nem tetszett nekem, ő pedig finoman közeledni akart hozzám. Én durván és hidegen leépítettem több ízben. Egyszer sírva fakadt előttem és megkérdezte hogy: miért gyűlölöm én őt ennyire?

Linkelek:
"Önbecsülés: akkor van - szvsz -, ha elégedett vagy tetteiddel. Kivülről nézve az lehet bármilyen szar, de ha Te úgy érzed, hogy milyen frankón oldottad meg az adott szituációt, akkor semmi gond nincs."
Ez is igaz. Pont az nyomott sokat le az önbecsülésemből hogy sok-sok negatív visszajelzést kaptam magamról. Bár én magabiztos voltam sokáig, de egy idő után kezdtem én is megkérdőjelezni magamat. Lehet tényleg az a jó ha senki véleményével nem törődöm. Tényleg így gondoljátok ti is? Nem lesz így az ember egy idő után faragatlan és öntelt?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!