Szokatlan emléktábla látható Budapest belvárosában, a Kossuth Lajos utca 3. szám ház falán:
EBBEN AZ ÉPÜLETBEN TARTOTTA
MINISZTERTANÁCSI ÜLÉSEIT A GRÓF BATTHYÁNY LAJOS MINISZTERELNÖK
VEZETTE ELSŐ FÜGGETLEN, FELELŐS
MAGYAR KORMÁNY 1848 MÁJUSA ÉS
SZEPTEMBERE KÖZÖTT.
E TÁBLÁT ÁLLÍTTATTA:
ORBÁN VIKTOR.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKE.
1999
A szöveg csupa nagybetű, az utolsó négy sor betűnagysága az első öt sorénak kb. 3/4-e.
Ezt az emléktáblát ízléstelennek és célt tévesztettnek tartom, a következők miatt.
1/ Két miniszterelnök nevét örökíti meg, holott csak egyről szól.
Az egyik már kiállta a történelmi megítélés próbáját.
A másik is bebiztosította neve fennmaradását az utókor számára: emléktáblát állíttatott dicső elődjének.
2/ A tábla a megörökített események utáni 151. évben állíttatott.
Miért nem cselekedett a jelenlegi miniszterelnök a kerek 150. évben, amikor egyébként már hivatalban volt?
3/ Nem szokás és nem is ízléses, hogy egy testület helyett annak vezetője egy személyben állít emléktáblát.
Lett volna kulturált megoldás is, pl. „E táblát állíttatta a Miniszterelnöki Hivatal”, vagy „E táblát állíttatta az Országgyűlés Hivatala”, vagy „E táblát állíttatta a Magyar Köztársaság kormánya”, stb.
O.V. valószínűleg nem a saját pénzéből csináltatta a táblát, tehát ne ékeskedjen közpénzen vett tollakkal. Ha viszont mégiscsak ő, a saját adózott fizetéséből állta a költségeket, akkor azt magánszemélyként, magyar állampolgárként tette, ebben az esetben ne hivalkodjon a rangjával. Az is furcsán nézne ki, hogy „E táblát állíttatta Tóth Gyula bádogos- és vízvezetékszerelő”.
4/ A sajátos elhelyezési és mondatszerkesztési technika alkalmazása azt eredményezi, hogy a jelenlegi miniszterelnök neve erősen túlhangsúlyozott.
Batthyány Lajos neve folyó szövegben található, egy hosszú mondat közepén, míg mai utódja neve önállóan alkot egy teljes sort, ponttal a végén, kétszavas mondatként. Pozíciója szintén önálló sorban önálló mondatot képez. Ez a technika számomra érthetetlen és indokolatlan, talán a vélt drámai hatást kívánta fokozni. Normális mondatszerkesztéssel is meg lehetett volna valósítani az elképzelést: „E táblát állíttatta Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.”
Következtetésem:
Ha ezt a tábla ebben a formában a jelenlegi miniszterelnök ötlete volt, elgondolkodhatna azon, hogy mégis inkább a nehezebb utat kellene választania, ha azt igényli, hogy nevét az utókor márvány emléktáblán olvashassa.
Ha viszont a környezete kívánt így a kedvében járni, az is őt minősíti, mert elárulja, kikkel veszi körül magát.
|