Tisztelt oncogito!
Tényleg nem értelek.
Én egy percig nem akartam azt bebizonyítani, hogy az állatok nem képesek gondolkodni a maguk szintjén. (Hülyeség is lett volna.)
Viszont attól tartok félreérted a sakkos példám!
Én azzal pontosan azt akarom elérni, hogy szedjük össze milyen kontextusokban képes egy állat gondolkodni!
Éppen arra törekszem, hogy ezzel a gondolatmenettel, megismerhessük az állatok SZINTJÉT! Miután ez megtörtént, már nyugodtan ki lehet értékelni, hogy az ő szitjükön melyik milyen képességekkel rendelkezik!
Nem fogunk tudni soha állatként gondolkodni, de szerintem el lehet képzelni egy olyan "világot" amelyben a betűk formája hordozta információnak semmi jelentősége, vagy egy kicsit azt is át lehet érezni, milyen gondolatok születnének a fejünkben a beszéd képessége nélkül. (Elég kezdetlegesek.)
A sakktáblával oda akartam kilyukadni, hogy mennyire eltér azonos információ különböző szemlélők szemszögéből.
Így kéne végigmenni mindenen ami eszedbe jut az állattal kapcsolatban, és szerintem biztos meg tudjuk határozni, hogy egy-egy hang egy-egy jelzés változtat e valamit az állat fejében, mert tudjuk, hogy nagyjából mire reagál.
Ehhez viszont tény, hogy szükség van annak a feltételezésnek az elfogadására, hogy ha nem reagál, akkor nem nem akar, hanem nem "tud". (Értem ezt úgy, hogy az információ nem számít neki semmit.)
Egyébként Csányi úr könyvét olvasgatva, meglehetősen megváltozott a véleményem a kutyákról.
Érdekes dolgokat ír, már gépelgetem befele a sértődéssel kapcsolatosakat. |