|
|
 |
Silan
2001-03-23 23:33:27
|
220
|
Kedves angio,
Az azért nem mindegy szerintem, hogy a tompalátó szemben a sárgafolt mérete csökken-e, ami ugye tele van fényérzékelő sejtekkel, vagy a vakfolté, ahol egyetlen fényérzékelő sejt sincsen. Az idegek alighanem jobban képesek regenerálódni, mint a csapok és a pálcikák.
Ami a felnőttkori gyógyulásokat illeti, ezt se kéne csak úgy lesöpörni az asztalról azzal, hogy ugyan kérem, ezek sporadikus esetek. Egyrészt az esetek alacsony számát részben magyarázza az a szemészkörökben bevett nézet, hogy felnőttkorban úgyse lehet már semmit csinálni, tehát nem is próbálkoznak, másrészt egy felnőtt ember már többnyire beletörődött a tompalátásába, nem zavarja különösebben, ezért nem is próbáltatja kezelni. Ugyanakkor egyetlen felnőttkori gyógyulás is elegendő annak az állításnak a cáfolatához, hogy felnőttkorban a javulás nem lehetséges. A javulás kétségkívül lehetséges, kérdés persze, hogy mik ennek a feltételei és milyen kezelés szükséges, de ezekre még nem tudjuk a választ.
Természetesen nem tudom megmagyarázni az ismerősöd esetét, mint ahogy valószínűleg senki nem tudná megmagyarázni. Alapvetően két lehetőség van, vagy téves volt a diagnózis, vagy pedig valami olyan folyamat zajlott le, amit jelenleg az orvostudomány nem ismer. Valószínűleg nem lehet megmagyarázni az esetet a mai tudásunk segítségével. De hát ez csak akkor számítana, ha az orvostudomány már tökéletes és mindentudó lenne. Csakhogy ettől még azért eléggé messze vagyunk. Ki merné állítani, hogy a tudomány később sem lesz képes soha egy ilyen esemény megmagyarázására? Biztos vagyok benne, hogy ezt is meg fogja majd érteni a tudomány egyszer. Én éppen arra kívántam rámutatni, hogy mivel a tompalátás hátterében egy messze nem tisztázott agyi-idegi elváltozás áll, éppen ezért semmiképpen sem állíthatjuk, hogy egy ilyen gyógyulás lehetetlen, hiszen nem ismerjük a tompalátás pontos okát és rendkívül hézagos ismereteink vannak a gyógyuláshoz vezető agyi folyamatokról. Mindössze annyit tudunk tapasztalatból, hogy ilyen gyors gyógyulás, pláne kezelés nélkül, nem szokott történni. De logikailag semmi sem zárja ki, hogy ez megtörténhessen. Attól, hogy a dolgot nem tudjuk megmagyarázni, attól még az lehet egy természetes folyamat eredménye.
Alapvető logikai hiba az, ha valaki abból, hogy egy adott dologra nem talál magyarázatot, arra következtet, hogy csoda történt. Egy ilyen következtetés sohasem lehet indokolt, hiszen egyrészt a konkrét esetekről mindig hiányos információkkal rendelkezünk, másrészt a tudomány ismeretei mindig végesek. Tehát annál, hogy valódi csoda történt, minden esetben ezerszer valószínűbb, hogy vagy nem ismerünk valamilyen lényeges körülményt az eset körül, vagy pedig tudományos ismereteinkben van olyan tévedés vagy hiányosság, aminek következtében képtelenek vagyunk magyarázatot adni az esetre.
Én azt hiszem, hogy ha egy ilyen esetet egyszerűen csodának könyvesz el, utána már nemigen fogsz törekedni a tudományos magyarázat keresésére, hiszen ha ennek eredményeképpen végül tényleg találsz tudományos magyarázatot, akkor az eset már nem lesz többé csoda a számodra, és ezzel elveszítettél valamit, ami addig erősített a hitedben. Arra pedig valószínűleg nem törekszel, hogy a saját hitedet gyengítsd.
|
|
A hozzászólás:
 |
angio
2001-03-23 06:45:54
|
217
|
Kedves Silan!
Mivel tegnap órákat töltöttem a med-line-on, nyilván már kavarogtak bennem a cikkek, kb 40-et néztem át. Valóban az optic disc-ről van szó,de ez ugyan olyan értékű a maga nemében, hiszen akkor a rostok valamilyen állapotváltozásáról van szó.
A felnőttkori gyógyulásoknál csak azt felejted el, hogy ezek sporadikus esetek, általánosságban a dolog egyáltalán nem jellemző.
Továbbá mindig kitérsz a lényeg elől, mert pont azt nem magyarázod meg, hogy kezelés nélkül hogy tud valakinek a szeme egy héten belül megjavulni?
Távol legyen tőlem, hogy ne akarnám a dolgokat tudományosan megmagyarázni, pont arra törekszem az ilyen és általában más esetek során is.
Viszont nekem meg az a véleményem, hogy te meg egyáltalán nem akarod elfogadni, ha valami megmagyarázhatatlan, de még azt se, hogy pl jelenlegi tudásunk szerint megmagyarázhatatlan a dolog, mint pl ez az eset. Igazam van?
Üdv:
Angio |
|
Előzmény:
 |
Silan
2001-03-22 23:38:47
|
212
|
Kedves angio,
Örülök, hogy nagyjából egyetértésre jutottunk, bár egy-két apróságban még mindig korrigálnom kell azt, amit írtál.
A tompalátásra nem csak a letakarásos terápia létezik. Egyrészt bizonyos vegyületeket is alkalmaznak egyesek a folyamat segítésére, másrészt pedig van egy irányzat, a "vision therapy", amit általában nem szemészek, hanem optometristák alkalmaznak, és a megjelent publikációk szerint nagyon eredményes, és felnőtteknél is sokszor beválik. Nem tudom pontosan, miből áll a "vision therapy", valamiféle gyakorlatokról van szó, amit prizmákkal, lencsékkel, különféle tárgyak mozgatásával, stb. végeznek, de része a vision therapy-nak a letakarás is, naponta 2-5 órára. (Nem összetévesztendő a Bates-féle szemtornával és más szélhámossággyanús dolgokkal!) Persze mindezt leginkább Amerikában végzik, nem tudok róla, hogy nálunk is lenne ilyesmi.
Az általad említett Lempert-féle cikkel kapcsolatban problémám van. Csak egy olyan cikket találtam a Medline-ban, ami 2000-ben jelent meg egy Lempert P. nevű szerzőtől. De ebben nem arról van szó, mint amit te írtál, és asszem félreértetted. A cikk arról ír, hogy az "optic disc" mérete kisebb szignifikánsan a tompalátó szemben. De az "optic disc" nem a maculát, vagyis a sárgafoltot jelenti, hanem a vakfoltot! Ami ugye egyáltalán nem mindegy... Ezenkívül még arról is ír a cikk, hogy az egész szemgolyó is kisebb lesz, de a maculáról nem ír.
Az a tétel egyébként semmiképpen nem igaz, hogy 6 éves kor után reménytelen a dolog, számos publikáció igazolja az ellenkezőjét, pl. Mintz-Hittner HA, Fernandez KM: Successful amblyopia therapy initiated after age 7 years: compliance cures. Arch Ophthalmol 2000 Nov;118(11):1535-41: ebben 36, 7 évesnél idősebb gyereket kezeltek, mindegyikük látásélessége 20/50 és 20/400 közé esett a tompalátó szemen, s a terápia végére mindegyiküknek 20/20 és 20/30 közé javult fel. Ez pedig nagyon figyelemre méltó eredmény. Vagy egy másik cikk: Epelbaum M, Milleret C, Buisseret P, Dufier JL: The sensitive period for strabismic amblyopia in humans. Ophthalmology 1993 Mar;100(3):323-7: ebben 407 gyereket vizsgáltak, 2-12 éveseket, akiknél letakarásos terápiát alkalmaztak, és azt találták, hogy a terápia hatékonysága a korral csökken, de csak 12 éves kor körül csökken le gyakorlatilag nullára. Ugyanakkor arra is van bizonyíték, hogy felnőttkorban sem lehetetlen a javulás, ilyen cikkekre már hivatkoztam, de megemlítek még egyet: El Mallah MK, Chakravarthy U, Hart PM: Amblyopia: is visual loss permanent? Br J Ophthalmol 2000 Sep;84(9):952-6 azt írja számos beteg adatai alapján, hogy ha a másik, nem tompalátó szem időskori sárgafolt-degeneráció következtében megvakul, akkor a tompalátó (de nem degenerálódott) szem látásélessége számottevően javul egy éven belül, és a javulás tartós. Ez pedig szerintem azt bizonyítja, hogy az agy még idős korban is képes fejlődni. Éppen ezért óvatosan bánnék az olyan kijelentésekkel, hogy ilyen meg olyan kor után már maradandó, irreverzibilis az elváltozás, stb. Az agy még sok meglepetést tartogathat, pl. ugye nemrég derült ki, hogy a korábbi általánosan elfogadott nézettel szemben a felnőtt emberi agyban is keletkeznek új idegsejtek, talán még az elhalt idegszövetet is képesek így pótolni.
Na de ne menjünk át orvosi rovatba, valószínűleg nem sokakat érdekel ebben a topicban ez a dolog. Az ismerősöd esete mindenképpen meglepő, de mivel sem a diagnosztika nem tökéletes, sem pedig az emberi szervezet működéséről (pláne az agyműködésről) nem tudunk messze eleget, így aztán úgy vélem, nem indokolt bibliai csodának nevezni az ilyen eseteket. Napersze mindenki annak nevezi, ami neki tetszik, de azt fontosnak tartom, hogy ne mondjunk le arról, hogy ezeket az eseteket megmagyarázzuk tudományosan, hiszen ez a tudomány fejlődésének motorja lehet. Márpedig, ha elkönyveljük, hogy az eset csoda volt, ezzel automatikusan ki is zárjuk a tudományos vizsgálódás köréből, ami helytelen. Mert hiszen éppen az ilyen esetek vizsgálata vezethet el a legnagyobb felfedezésekhez.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|