|
|
 |
angio
2001-03-23 06:45:54
|
217
|
Kedves Silan!
Mivel tegnap órákat töltöttem a med-line-on, nyilván már kavarogtak bennem a cikkek, kb 40-et néztem át. Valóban az optic disc-ről van szó,de ez ugyan olyan értékű a maga nemében, hiszen akkor a rostok valamilyen állapotváltozásáról van szó.
A felnőttkori gyógyulásoknál csak azt felejted el, hogy ezek sporadikus esetek, általánosságban a dolog egyáltalán nem jellemző.
Továbbá mindig kitérsz a lényeg elől, mert pont azt nem magyarázod meg, hogy kezelés nélkül hogy tud valakinek a szeme egy héten belül megjavulni?
Távol legyen tőlem, hogy ne akarnám a dolgokat tudományosan megmagyarázni, pont arra törekszem az ilyen és általában más esetek során is.
Viszont nekem meg az a véleményem, hogy te meg egyáltalán nem akarod elfogadni, ha valami megmagyarázhatatlan, de még azt se, hogy pl jelenlegi tudásunk szerint megmagyarázhatatlan a dolog, mint pl ez az eset. Igazam van?
Üdv:
Angio |
|
A hozzászólás:
 |
Silan
2001-03-22 23:38:47
|
212
|
Kedves angio,
Örülök, hogy nagyjából egyetértésre jutottunk, bár egy-két apróságban még mindig korrigálnom kell azt, amit írtál.
A tompalátásra nem csak a letakarásos terápia létezik. Egyrészt bizonyos vegyületeket is alkalmaznak egyesek a folyamat segítésére, másrészt pedig van egy irányzat, a "vision therapy", amit általában nem szemészek, hanem optometristák alkalmaznak, és a megjelent publikációk szerint nagyon eredményes, és felnőtteknél is sokszor beválik. Nem tudom pontosan, miből áll a "vision therapy", valamiféle gyakorlatokról van szó, amit prizmákkal, lencsékkel, különféle tárgyak mozgatásával, stb. végeznek, de része a vision therapy-nak a letakarás is, naponta 2-5 órára. (Nem összetévesztendő a Bates-féle szemtornával és más szélhámossággyanús dolgokkal!) Persze mindezt leginkább Amerikában végzik, nem tudok róla, hogy nálunk is lenne ilyesmi.
Az általad említett Lempert-féle cikkel kapcsolatban problémám van. Csak egy olyan cikket találtam a Medline-ban, ami 2000-ben jelent meg egy Lempert P. nevű szerzőtől. De ebben nem arról van szó, mint amit te írtál, és asszem félreértetted. A cikk arról ír, hogy az "optic disc" mérete kisebb szignifikánsan a tompalátó szemben. De az "optic disc" nem a maculát, vagyis a sárgafoltot jelenti, hanem a vakfoltot! Ami ugye egyáltalán nem mindegy... Ezenkívül még arról is ír a cikk, hogy az egész szemgolyó is kisebb lesz, de a maculáról nem ír.
Az a tétel egyébként semmiképpen nem igaz, hogy 6 éves kor után reménytelen a dolog, számos publikáció igazolja az ellenkezőjét, pl. Mintz-Hittner HA, Fernandez KM: Successful amblyopia therapy initiated after age 7 years: compliance cures. Arch Ophthalmol 2000 Nov;118(11):1535-41: ebben 36, 7 évesnél idősebb gyereket kezeltek, mindegyikük látásélessége 20/50 és 20/400 közé esett a tompalátó szemen, s a terápia végére mindegyiküknek 20/20 és 20/30 közé javult fel. Ez pedig nagyon figyelemre méltó eredmény. Vagy egy másik cikk: Epelbaum M, Milleret C, Buisseret P, Dufier JL: The sensitive period for strabismic amblyopia in humans. Ophthalmology 1993 Mar;100(3):323-7: ebben 407 gyereket vizsgáltak, 2-12 éveseket, akiknél letakarásos terápiát alkalmaztak, és azt találták, hogy a terápia hatékonysága a korral csökken, de csak 12 éves kor körül csökken le gyakorlatilag nullára. Ugyanakkor arra is van bizonyíték, hogy felnőttkorban sem lehetetlen a javulás, ilyen cikkekre már hivatkoztam, de megemlítek még egyet: El Mallah MK, Chakravarthy U, Hart PM: Amblyopia: is visual loss permanent? Br J Ophthalmol 2000 Sep;84(9):952-6 azt írja számos beteg adatai alapján, hogy ha a másik, nem tompalátó szem időskori sárgafolt-degeneráció következtében megvakul, akkor a tompalátó (de nem degenerálódott) szem látásélessége számottevően javul egy éven belül, és a javulás tartós. Ez pedig szerintem azt bizonyítja, hogy az agy még idős korban is képes fejlődni. Éppen ezért óvatosan bánnék az olyan kijelentésekkel, hogy ilyen meg olyan kor után már maradandó, irreverzibilis az elváltozás, stb. Az agy még sok meglepetést tartogathat, pl. ugye nemrég derült ki, hogy a korábbi általánosan elfogadott nézettel szemben a felnőtt emberi agyban is keletkeznek új idegsejtek, talán még az elhalt idegszövetet is képesek így pótolni.
Na de ne menjünk át orvosi rovatba, valószínűleg nem sokakat érdekel ebben a topicban ez a dolog. Az ismerősöd esete mindenképpen meglepő, de mivel sem a diagnosztika nem tökéletes, sem pedig az emberi szervezet működéséről (pláne az agyműködésről) nem tudunk messze eleget, így aztán úgy vélem, nem indokolt bibliai csodának nevezni az ilyen eseteket. Napersze mindenki annak nevezi, ami neki tetszik, de azt fontosnak tartom, hogy ne mondjunk le arról, hogy ezeket az eseteket megmagyarázzuk tudományosan, hiszen ez a tudomány fejlődésének motorja lehet. Márpedig, ha elkönyveljük, hogy az eset csoda volt, ezzel automatikusan ki is zárjuk a tudományos vizsgálódás köréből, ami helytelen. Mert hiszen éppen az ilyen esetek vizsgálata vezethet el a legnagyobb felfedezésekhez.
|
|
Előzmény:
 |
angio
2001-03-22 20:52:15
|
208
|
Kedves Silan!
A tények azok tények és bizony lényegében igazad van! Mentségemre szóljon, hogy nem vagyok szemész, és már nagyon régóta nem foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, az egyetemi tanulmányom során pedig még ez a kérdés messze nem volt tisztázva. Továbbá mentségemül szolgál, hogy telefonon megkérdeztem egy szemészt, aki sajnos azt mondta, amit írtam, de hát az az igazság, hogy az illető szégyenletesen nem "up to date" ezen a területen saját szakmáját illetően, sajnos.
Most azonban utánanéztem a cikkek alapján, valamint felhívtam a szemész osztályvezetőt is, aki szintén megerősített abban amit olvastam.
Tehát lényegében igazad van, nem a retina kimutatható sérüléséről van szó (bár, annak az esélye, hogy funkcionális károsodások keletkeznek, esetleg morphologiaik is arra majd visszatérek), hanem az elsődleges látómezőben keletkeznek lényegében ma még nehezen magyarázható károsodások. Ugyanakkor érdekes, hogy Lempert P, egy 2000-es cikkében beszámol arról, hogy a macula területe, az ambliopoknál az egészségesekhez képest, sőt a saját jó szemükhöz képest is erősen szignifikánsan csökken.
Viszont rákérdezve a terápiára az borzasztóan egyszerü, hiszen le kell takarni TELJESEN a jó szemet és így javulhat a tompalátó szem. Gyakorlatban viszont bármennyire is vannak szórványos eredmények (a letakarás hosszú ideig, több hónapig tart ) a gyakorlatban mégiscsak a 6 év a kritikus, ez után ugyanis a kérgi károsodás már maradandó, a korrekció legtöbbször eredménytelen, vagy nagyon hosszadalmas, és bizonytalan kimenetelű, valamint az ép szem letakarása olyan hosszan lenne szükséges, amit már egy felnőtt nehezen tolerál, ráadásul meg van a veszélye a letakart szem romlásának.
VISZONT ez nem változtat azon a tényen, hogy az illetőt akkor is most is jól ismertem és ismerem, sőt napi kapcsolatban vagyunk, tehát semmi csalásról, manipulálásról szó se lehetett, gyógyulása valós volt, és a szemész főorvos szerint is ilyen formában, ilyen gyorsan, a másik szem letakarása nélkül, ez a gyógyulás orvosilag lehetetlen.
Üdv:
Angio |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|