Szia Thoughts!
először is bocs, de most nem tudom az uccsó hozzászólásom utáni értekezéseket elolvasni, de mivel egyszer valami olyasmit írtál, hogy Csányi Vilmost azért valamennyire még Te is elfogadod, hoztam egy interjú-részletet tőle:
(bocs, lehet, hogy egy kicsit hosszú lesz...)
"- A hetvenes évek közepéhez képest lényegesen megváltozott az Ön felfogása az állatokról. Mintha több tudatosságot feltételezne bennük.
- Korábban már foglalkoztam kutyákkal az intézetben. Legalább harminc volt belőlük, és egy alkalommal egy egészen egyszerű kísérlettel igyekeztünk felmérni, hogy az állatok hány tárgy-ember közti kapcsolatot tudnak megjegyezni. Az volt a feladat, hogy a kutyáknak a kísérletben részt vevő emberek kérésére egy palánk mögül oda kellett hozniuk az illetők bizonyos személyes tárgyait. Négy-öt nap múlva úgy tűnt, hogy a kutyák összevissza teljesítik a parancsokat. Kollégáim azonban némi vizsgálódás után felfedeztek egy furcsa szabályosságot. Volt négy-öt ember, akinek szinte minden kutya a saját tárgyát hozta oda. Mindannyian nők voltak, és imádták a kutyákat. Egy másik, négy férfi alkotta csoportnak viszont az állatok soha nem a megfelelő tárgyat vitték oda. Róluk kiderült, hogy gyakran veszekedtek kutyákkal. Rádöbbentem, hogy egy ilyen komplex viselkedésű állathoz, mint a kutya, még kevesek vagyunk. Az egzakt bizonyításhoz, az akkori etológusok meggyőzéséhez azonban még nem volt elég eszköz a kezünkben. Ekkor abbahagytuk a kísérleteket.
- Mi változott az azóta eltelt időben, hogy ismét előkerültek a kutyák?
- A téma afféle lelki adósságként egyre jobban nyomasztott, s 11 éve találtuk Bukfencet, aki egyszerű családi kutyának indult. Elkezdtem róla naplót vezetni. És később felvetettem a kollegáknak, hogy miért ne foglalkozzunk ismét kutyákkal.........
....... Nekem akkor már 6-7 éve megvolt a naplóm, de a történeteimet, amelyeket etológus kollegáim sem hittek el, nem tudtam bizonyítani. Akkor már humánetológiával is foglalkoztam, s érdekelt, hogy az embernél a nyelv kialakulása előtti-alatti időszakban miképpen született a szociális megértés folyamata. Úgy érzem, hogy most a kutya is ilyen helyzetben van. A munka tehát humánetológiai témának indult.
- Az egyik teljesen újnak számító megfigyelés, hogy a kutyák is tudnak tudnak kérdezni.
- Bukfenc régóta ezt teszi, amikor a mozdulatával és a tekintetével megkérdezi, hogy ki viszi le sétálni. Az egyik munkatársnőm, aki mindig tamáskodott, egyszer másképpen kezdett figyelni három fiatal belga juhászkutyát, és egyik nap meglepve közölte, hogy ezek tényleg kérdeznek. Ő ezt húsz évig nem vette észre! A kérdezés képessége pedig óriási dolog, az elme fejlődésének fontos lépése."
Az interjú a dec. 23-i Népszabadságban jelent meg....van tovább is persze, de nem akarom bemásolni az egészet....
Véleményed? (Igaz ez kutyákról és nem macskékról szól.) |
