|
|
 |
esefi
2001-07-01 07:01:59
|
225
|
Kedves Angio! (ha jársz még erre)
Most olvastam ezt az írásod, mert a téma felmerült máshol is és egy dologban feltétlenül szeretnénelek kiigazítani.
Írod:
"Összefoglalva véleményemet: én úgy gondolom, hogy szigorúan bibliai értelemben nem történt csoda, hiszen a gyógyulás orvosi beavatkozás UTÁN történt és nem orvosi beavatkozás NÉLKÜL."
E kategórikus kijelentés alapján a vérfolyásos asszonnyal történt eseményt sem nevezhetnénk bibliai csodának. Szerintem az volt.
Emlékeztetnélek továbbá, hogy pontosan a vérfolyásos asszony példája adott hitet ennek az asszonynak a leírás szerint.
üdv
SFI |
|
 |
Silan
2001-03-20 22:42:24
|
182
|
Kedves angio,
köszönöm, hogy utánanéztél az esetnek. Végül is kiderült, hogy a beteg állapotát nem lehetett elég pontosan felmérni, tehát lehet, hogy nem volt olyan súlyos, mint gondolták. A gyors pszichés javulásban nincs semmi meglepő, hiszen egy ilyen megtérési élmény igen jelentős külső behatást jelent a pszichére. Abban, hogy ez Jézus műve volt, ugyanannyira lehet kételkedni, mint hogy egy lappiramis képes ilyesmire. Az természetesen kétségtelen, hogy a betegnek a Jézusban való hite nagyon nagy hatással volt rá.
Egyetértünk abban, hogy nem bibliai értelemben csoda az eset. Csodának csak akkor nevezhetjük, ha ezalatt azt értjük, hogy valószínűtlen, ritka eset.
Még az ambliopiás esetet sem lehet szerintem csodának tekinteni, hiszen az ambliopia oka a látómezők kifejletlenségében keresendő, tehát agyi eredetű probléma, az agy működéséről pedig meglehetősen keveset tudunk, és valószínűleg tartogat még számunkra meglepetéseket. Gyerekeknél egyébként az ambliopia elég gyorsan képes megjavulni, egy éven belül, vagy tán hamarabb is, ha megfelelő kezelést (a másik szem letakarását, ill. ún. látásterápiát) alkalmaznak, hiszen a gyerek idegrendszere még meglehetősen plasztikus. Pár nap alatt persze nehéz elképzelni, de végül is nem zárható ki szerintem. Egyébként egészen a legutóbbi időkig elterjedt nézet volt orvosi körökben az, hogy 9 éves kor után már a tompalátással semmit sem lehet csinálni, ehhez képest újabban több olyan publikáció is megjelent, amely jóval idősebb (35, 47) éves betegeknél számolt be a tompalátás megjavulásáról egy-másfél év alatt. Ha egy 47 éves embernél még ennyire plasztikus lehet az idegrendszer, egy gyereknél miért ne javulhatna meg jóval gyorsabban?
Na persze már Hume bebizonyította, hogy soha nem fogadhatjuk el semmilyen eseményről, hogy csoda volt, mert ez egyszerűen ismeretelméleti képtelenség. Az ilyen furcsa eseteket inkább a tudomány fejlődése érdekében érdemes közelebbről megvizsgálni.
|
|
A hozzászólás:
 |
angio
2001-03-20 21:57:07
|
178
|
Kedves Silan!
Na... utánanéztem az esetnek, bár a CT leleteket kiadták így azokat nem tudtam már megnézni, de személyesen beszéltem Lajkó doktorral és alaposan kifaggattam az esetről. A leírtak lényegében minden ponton megállják helyüket, de némi kiegészítésre azért szorul az eset, szigoruan orvosi szempontból. Az illetőnél fennállt egy enyhén katatón (tudatbeszűküléses) állapot, ami az objektív érzéskiesés és bénulás felmérését, mégegyszer hangsúlyozom az objektív felmérést nehezíti, illetve pontatlanná teheti. Így elképzelhető az is, hogy mégse volt annyira súlyos (tehát nem érintett annyi idegszálat) a kompresszió, tehát nem károsodott irreverzibilisen annyi idegszál, mint az a leírásban szerepel, bár hogy ténylegesen mi működött és mi nem azt már sohase tudjuk meg, ahhoz egész speciális műszerek kellettek volna, és annak akkor nem volt semmi gyakorlati értelme, csak esetleg tudományos szempontból lett volna érdekes, persze ha tudják előre, hogy mi fog történni, de hát nem tudták. Persze az is lehet, hogy tényleg károsodott annyi mint amit a vizsgálat mutatott.
Lajkó dr. elmondta, hogy az utolsó műtétnél tényleg totális dekompressziót csinált, ez azt jelenti, hogy ami nem károsodott még irreverzibilisen az regenerálódhatott, és megindulhatott a gyógyulás valamilyen szinten. Teljesen egyetértettünk viszont abban, hogy az egyik pillanatról a másik pillanatra történő "restitutio ad integrum" azaz a teljes gyógyulás, orvosilag nem igen magyarázható, azaz ebben az esetben nyilvánvalóan teljes psyches gyógyulás és nagyfokú fizikai állapotjavulás történt hirtelen. Ilyen látványos, hirtelen javuláshoz, gyógyuláshoz mindenképp megrázó a teljes szervezetet érintő "élmény" "energia" kell, és ha maga az illető tesz bizonyságot arról, hogy ez Jézus volt, akkor ebben nem "illik" kételkedni, egyébként is bunkóság lenne. (persze, ha valaki a lappiramisban hisz és meggyógyul, abban se lehet kételkedni, de ez most más kérdés).
Összefoglalva véleményemet: én úgy gondolom, hogy szigorúan bibliai értelemben nem történt csoda, hiszen a gyógyulás orvosi beavatkozás UTÁN történt és nem orvosi beavatkozás NÉLKÜL.
Mégis paradox módon orvosi szemmel kvázi csoda történt, hiszen ilyen HIRTELEN és ilyen TÖKÉLETES gyógyulás orvosilag (psychés dolgokat is figyelembe véve) nem magyarázható.
Hadd modjam el, hogy én életemben EGY bibliai értelemben vett csodával találkoztam, mikor az egyik szemére ambliop (tompalátó) gyerek minden orvosi beavatkozás nélkül szinte egyik napról a másikra tisztán látóvá lett. Egyébként ebben az esetben az volt a különös, hogy nem volt semmi extra érzelmi megnyilvánulás, csupán imádkoztunk érte, hogy javulna meg a látása, és megtörtént. Ez az eset egyébként már régen volt, de ilyen egyértelművel azóta SZEMÉLYESEN még nem találkoztam, persze ez nem azt jelenti, hogy mások se.
Üdv:
Angio
|
|
Előzmény:
 |
Silan
2001-03-19 19:26:10
|
131
|
angio,
arra még mindig nem válaszoltál, hogy az agy miért ne lenne képes olyan jelzést küldeni a gerincvelőbe, amellyel a reflexet letiltja. Mint írtam, ismeretes, hogy hipnózissal egyes reflexek kikapcsolhatóak, ez azt igazolja, hogy az agy képes ilyesmire.
Más: a leírásban az szerepel, hogy a betegnek "mindene fáj". Ezt meg hogy kell érteni, a lába is fájt? Akkor az idegek épek voltak.
És ami az érzéscsökkenést illeti. A durva érzéscsökkenés egy tünet. Az oka nemcsak a gerincvelőből a lábba menő idegek kiesése lehet, hanem a megfelelő agyi érzőközpont csökkent működése is. Hiszen a vizsgálat eredménye az, hogy a beteg szól, hogy érzi vagy nem érzi. Ehhez pedig az kell, hogy a megfelelő agyterületre eljusson a jel. Lehetnek teljesen épek az érzőidegek, ha az agyi érzőközpont nem működik, akkor a beteg nem fog érezni semmit.
Lehet, hogy mindez valószínűtlen, de semmiképpen sem kizárt. Mivel a megtörtént eset valószínűtlen, szükségképpen valószínűtlen élettani helyzetet kell elképzelni mögé. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|