Sziasztok!
Nagy gondban vagyok, a segítségeteket kérem!
A testvérem kábítószerezik. És nem kispályás, heroint használ.
Hosszú, nagyon hosszú ideig egyáltalán nem lehetett még beszélni sem vele erről, nemhogy segíteni neki. Tavaly év végén jutott el először odáig, hogy belátta, ez így nem megy. De orvoshoz nem volt hajlandó elmenni. Hiába mondtuk neki, hogy ez nem egy nátha, amit otthon is ki lehet kúrálni, nem hitte. Természetesen talán ha 2 napig bírta heroin nélkül, aztán belőtte magát, de tagadta, annak ellenére, hogy tűt és kanalat találtunk nála. Aztán megint nem volt hajlandó még csak beszélni sem róla.
Most márciusban megint rájött, hogy ez így nem megy, és most már hajlandó volt elfogadni, hogy orvosi segítség kell. Ajánlottak egyet, elmentek hozzá Anyummal. Az orvos felírt neki egy kazalnyi gyógyszert, nyugtatót, altatót, hasmenés és hányás ellenit, amit kiváltottunk és még aznap el is kezdte szedni. Igenám, de a második napon már belőtte magát. És a harmadik napon is. A negyedik nap tagadta, és váltig állította, hogy tiszta. Ma van az ötödik nap. Számunkra már nyilvánvaló, hogy ez a "kezelés" kalap szamócát nem ér, sőt még rosszabb, mert úgy lövi be magát, hogy nyugtató van benne.
A dologhoz hozzá tartozik az is, hogy sajnos azt sem lehet elhinni, amit kérdez, mert folytonosan hazudik. Tudom, hogy ez a kábítószer miatt van. Pl. ami legutóbb megdöbbentett az az volt, hogy felhívta az egyik haverját, és kérte, adjon kölcsön, mert nekünk nincs pénzünk kiváltani az orvos által felírt gyógyszereket! Természetesen erről szó nem volt, sőt akkor már az első adag gyógyszerét be is vette, és ugye írnom sem kell, hogy mire kellett a pénz. A helyzet az (szerintem), hogy szedi ugyan a gyógyszereket, de minden pillanatban ki akar minket játszani, azt lesi, hogy hogyan vághat át, hogy belőhesse magát. Arról hallani sem akar, hogy kórházba menjen elvonóra, pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy ez az egyetlen megoldás. Otthon sajnos a mobilján megtalálják a haverjai, és persze a díler(ek) is. Az egyik dílert csak azért (csak és kizárólag azért) nem jelentem föl (pedig tudom a pontos nevét és címét), mert akkor a tesómat is bevinnék, és a heroinisták között nagyon sokan lesznek öngyilkosok. A dílerje sokszor álnéven keresi, pedig már elküldtem a balfenékre(megismerem a hangját).
Szintén a heroin hatása az, hogy ha bármely témában (de főleg az állapotával összefüggően) nem értünk vele egyet, netalán megpendítjük, hogy már megint hazudik, akkor üvölt, csapkod, hisztizik, anyázik, szóval elszabadul a pokol. Ez megy minden nap. Gondolni lehet, hogy mennyire kivagyok (kivagyunk) idegileg. Mert ehhez még hozzájárul, hogy a nyugtató miatt teljesen labilis (dülöngél, mint egy részeg), és azt is elfelejti, amit 5 perce csinált. És kitalál olyan dolgokat, amik meg sem történtek (pl. hogy megittam az üdítőjét - amit valójában meg sem vett - és utána hosszú percekig üvöltözött emiatt). Nem kívánom senkinek ezt az állapotot.
Szóval ez van most. A tesóm "természetesen" esküdözik égre-földre, hogy nem lövi be magát, de miután láttam a szombaton megvett 10 tűt (és mellette a gyógyszertári blokkot), egyáltalán nem hiszek neki. Meggyőződésem, hogy már megint ott tartunk, ahol elkezdtük. És sajnos magamon azt tapasztalom, hogy egyszerűen nem tudok felé szeretettel fordulni, nem tudok türelmes lenni, nem tudok többet nyelni. Az évek során már annyi de annyi minden történt, hogy úgy tűnik, túlcsordult a pohár nálam... Érzem és tudom, hogy képtelen vagyok neki segíteni. És tapasztaltam, hogy szeretettel és türelemmel és megértéssel az égvilágon semmire sem megyek.
No, hogy a lényegre térjek! Olyan emberek tanácsát és segítségét várnám, akik (vagy akiknek a környezetéből valaki) már átesett ezen, vagy legalább valami hasonlón. Aki meg tudja mondani, hogy mit lehet tenni! Az orvos azt mondta, hogy ha így megy tovább mint eddig, akkor 2-3 éve van hátra. Lehet emilben is, ha valaki szégyenli a nyilvánosság elé tárni, hogy kábszerezik (vagy kábszerezett), higgyétek el, hogy én aztán meg tudom érteni.
Az orvos azt mondta, hogy ha így megy tovább mint eddig, akkor 2-3 éve van hátra. Gondolom egyértelmű, hogy ezt az időt nem akarom kivárni.
Üdv,
Spin
|