|
|
 |
Tenser
2001-03-20 17:12:21
|
51
|
Kedves FreeBird!
>Ha valóban csak az erőszakosabbak maradnak fenn, >akkor nekem annyi!
Nem hinném, hogy csak az erőszakosok maradnek fenn. A világot nem osztották fel farkasokra és bárányokra, ahol az előbbiek megeszik az utóbbiakat. Elég unalmas világ lenne.
Valóban, az erőszakos emberek látszólag könnyedén megszerzik mindazt, amit Te esetleg nem mersz. De ha alaposabban megnézed őket, akkor kiderül, hogy nekik is megvannak a saját problémáik, melyekkel ugyanolyan nehezen boldogulnak, mint Te a tieddel. Csak ezek a gondok teljesen más jellegűek.
Szerintem Neked az a gondod, hogy félsz a csalódástól, a fájdalomtól, s úgy véded Magad, hogy elvonulsz, kerülöd az ilyen szituációkat. De ha valamit szeretnél, akkor azért tenni is kell valamit. Akkor is ha nem megy, akkor is ha nagyon kínos. Vagy úgy, ahogy Linkelek tanácsolta, vagy másként. De valamit tenned kell, anélkül lesz semmi változás. Nem minden lány várja el, hogy elcsábítsák és meghódítsák őket. Próbálj megismerni minnél többet, biztos találni fogsz ellenpéldát.
Olvasd el újra a saját írásod. Rendszerezetten, összeszedetten írsz. Nem értem miért nem levezel egy lánnyal? Vagy többel? Vagy chat-elsz? Ez talán a legkönnyebb út. Aztán a személyes találka már egy rázósabb dolog, de addigra majd csak kitalálsz valamit.
Tenser |
|
A hozzászólás:
 |
FreeBird
2001-03-19 10:39:40
|
48
|
Kedves Linkelek!
Köszönöm hogy ilyen sok betűt pazaroltál rám, elgondolkoztató volt amit írsz. A hozzászólásom nem provokáció volt, tényleg ilyen problémáim vannak. Az út amit bemutatsz nekem az valóban járhatónak tűnik, bár az újabb és újabb megaláztatások felvállalása nem túl vonzó egy amúgy is vígasztalásra és elismerésre szoruló embernek. Teljesen igazad van abban hogy egy barátnő valszeg alapvetően orvosolná a problémámat.
Azért te már tizenévesen kitörtél ebből a helyzetből, ha jól értettem. Én a 27 évemmel már túl vagyok a diszkós, bulizós korszakon ami inkább a tini korosztályra jellemző. Amellett hogy én sosem jártam ilyen helyre, most már egyáltalán nem tudom elképzelni, mint ismerkedési helyszínt. Elkövettem mégegy nagy hibát: a főiskolás éveimet nem használtam ki az ismerkedésre; most látom csak mennyire beszűkültek a lehetőségeim.
Másik gondom, hogy békés, szelíd típus vagyok. Pont olyan - ahogy írtad - aki inkább átengedi a másiknak a győzelmet, mintsemhogy letapossa. Sosem szerettem a középpontban lenni. Nem tudom hogyan tudnék kifordulni magamból és ragadozó farkassá válni? Sajnos a lányok szinte elvárják hogy elcsábítsák, lerohanják, meghódítsák őket. Milyen esélyeim vannak akkor nekem? Ha valóban csak az erőszakosabbak maradnak fenn, akkor nekem annyi!
A szocializáció jó dolog, de én inkább a bezárkózás felé haladok, mint a közösségi élet felé, épp a kudarcaim és rossz önértékelésem miatt, és az újabb kudarcoktól való félelem miatt. Most mit tegyek? Nagyjából átlátom a helyzetemet, mégsem tudok változtatni rajta. Nem is értem hogy lettem ilyen... Erre mondtam hogy nem vagyok normális. És újra és újra bebizonyosodik.
Pszichológusra és is gondoltam már, de úgy érzem hogy egy olyan ember aki nem ment át azokon amiken én, meg sem tudna érteni. Igazából ettől a fórumtól sem vártam túl sokat, csak már nem tudtam mit csinálni, és kínomban írtam. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|