Keresés

De én nem a könyvben olvastam, hogy a kutyák nevetnek, hanem jártam a Csányinak egy előadássorozatára, és ott mondta. (A lakásán tartotta, innen ismerem Bukfencet.) De azt hiszem, nem a humorérzékkel kapcsolatban említette a nevetést, hanem olyasmit mondott, hogy amikor a kutya nagyon jól érzi magát, vidám, örül valaminek, akkor nevet. Azt is mondta, hogy nehéz felismerni, mert nem nagyon emlékeztet az emberi nevetésre, de valahogyan mégis igazolni lehetett, hogy ez nevetés. Már nem emlékszem pontosan, mert már elég régen volt ez az előadássorozat.

A kutya szerintem a saját kölykének biztos visz kaját, idegen kutyának nem valószínű, de nem tudom. Az embernek viszont egész biztosan visz.

Téged pedig még soha nem "vigasztalt" a kutyád, amikor szomorú vagy letört vagy nagyon nagyon gondterhelt voltál?

Szerintem azért nem képzelheti egy állat a másik állat helyébe magát, mert még azt sem tudja, hogy Ő maga létezik...

Ellenben mint mondtam, elképzelhető bizonyos "anyai ösztön", de az ösztön, nem pedig egy tudatos gondolat...