Keresés

Szerintem amiről Te beszélsz még mindíg csak öröm, nem pedig humorérzék...

Azért az öröm érzetét egy percig sem tagadtam.

Mi egy kétszintes házban lakunk. Az emeletre egy lakkozott fa lépcsőn lehet feljutni, ami nem "tömör", olyan értelemben, hogy a fokok között le lehet látni, ráadásul még kanyar is van benne.
A kutya először csak felfelé tudott jönni (azt is többszöri kísérlet után), lefelé meg egy jódarabig kézben kellett lehozni (20-25 kg-os kutyával ez kondiciókarbantartásnak sem utolsó), mert előjött a tériszony, meg a lakkozott fán csúszott a körme.... azután kis segítséggel lejött a saját lábán... és szinte rögtön ment vissza, hogy lejöhessen.... és amikor kb. harmadszor sikerült teljesen egyedül lejönnie.... na akkor pl. megjelent ez az örömteli vigyor a képén és egyértelműen a siker, meg a jó móka (hogy le-fel tud mostmár száguldozni egyedül is!) festette a képére....

És szerintem a többiek sem úgy gondolják ezt a nevetés dolgot, hogy akkor most meséljünk vicceket az állatainknak és nevessünk együtt egy nagyot.....

Abban viszont biztos vagyok, hogy nem egy-egy szőkenős viccen mulat nagyokat. ;-)