Virtuális szóbeliség (rumci)
Hm. Azt hiszem, hogy az is csak egyfajta írásbeliség, és ily módon küzd mindazokkal a buktatókkal és csapdákkal, amikkel a tradícionális (hardcopy) írásbeliség, nevezetesen - LvT kérdését „fejetetejéről a talpára" állítva, már csak a történetiség okán is -: lehet-e a beszélt nyelvet írásban maradéktalanul visszaadni, és ha igen, hogyan. Ti. az írott nyelv objektíve kényszerűen nélkülözi a beszélt nyelv azon tartozékait (hangsúly, tempó, metakommunikatív cafrangok), amikkel az élőbeszédbeni szöveg jelentése nagyon finoman árnyalható, és ezen bizony még a szmájlik se nagyon segítenek. Emiatt aztán nagyon legyen észnél az ember, hogy mit és hogyan ír, ha el akarja kerülni a félreértéseket.
Sztenderd nyelv (rumci)
Az az érzésem, hogy - a társadalom tagolódásával párhuzamosan, pontosabban annak következtében - a nyelv is minden eddiginél gazdagabb (árnyaltabb, bonyolultabb, zavarosabb - kinek-kinek gusztusa szerént) lett. A különféle (szub)kultúrák még egy nemzeten belül is oly mértékben saját, szuverén nyelvet használnak (akár élőszóban, akár írásban), hogy lassan kérdésessé válhat, hogy létezik-é egyáltalán sztenderdnek nevezhető nyelvhasználat, vagy pedig külön-külön kell beszélnünk diáknyelvről, generációs nyelvekről („Hányas vagy? 28-as?"), politikus-nyelvről, szakmai nyelvekről, infotainment-nyelvről, sportnyelvről és így tovább, amely nyelvek mindegyike a nemzeti nyelven alapuló, de autonóm nyelv(használat). Ezekből egyet kiemelni, és sztenderdnek kinevezni meglehetősen önkényes vállakozásnak tűnik.
Esetleg ha a különböző szubkulturális nyelvek közös elemeit (halmazaik metszetét) vesszük valamely nemzeti nyelv sztenderdjének, de így meg egy olyan korlátozott nyelvhez jutunk, amit ugyan mindenki ért, de meglehetősen szegényes. Példának elég felhozni a legnagyobb közönségrétegek áltak fogyasztott filmek, sajtótermékek, könyvek, slágerek nyelvezetét, de a politika is előszeretettel él ezzel a korlátozott nyelvvel. (Közismert, hogy Clinton elnök beszédírói egy nagyon leegyszerűsített angol nyelvet használtak, többek között ezért is volt oly sikeres és népszerű a President.)
Ám ezen jelenségek elemzése már inkább a szociológia feladata, és a konzekvenciák levonása is szétfeszítené a topic kereteit (én egyszer horizontalice már úgyis szétfeszítettem), úgyhogy Vágó úr, én itt talán meg is állnék.
Mindazonáltal érdekelne, hogy hogyan látják a nálam tudósabbak.
TH
U.i.: Hát nem is t’om, hogy mindezek ide tartoznak-é, de akkor hova, ha ide nem. |