Keresés

Szomorú, hogy ilyen felszínesen figyeled meg az állatokat. Én, mint sok éven keresztüli hullámospapagájtulajdonos, biztosítalak, hogy a hullámos papagáj igenis tud röhögni, van humorérzéke. Arról pedig, hogy nem úgy röhög mint mi, csak bizonyos anatómiai tulajdonságok tehetnek.
Mi lenne, ha empátiával próbálnád az állatokat megközelíteni, nem pedig csak a felsőbbrendűségtudatoddal?

Hogy gondolkodás szempontjából jobban állunk, mint az állatok, ezt soha nem is vitattam.
Viszont ha minden ember gyakorolná azt a tudást, ami számára fontos, azt hiszem sokkal többet tudnánk mára a világból.Sokszor a lustaság, vagy a túlzott önbizalom gátja ennek.

Ami a meditálást illeti. Ujra csak azt tudom mondani, nem tudjuk mi játszódik le egy állat fejében. Lehet, hogy gondolkodik, lehet, hogy nem, hiszen a cselekedetek megnyilvánulási formái nagyon különbözők.
Vagy úgy érzed, megértenéd, ha közölni akarna veled a macskád valamit macskanyelven? Vagy éppenséggel mi a garancia, hogy egyáltalán szükségesnek érezze, hogy bármit is közöljön veled? Pedig lehet, hogy előre "kitalálta" hogy változni fog az idő, vagy éppenségel "szerelmére" gondol.
Persze, hogyszűkített a gondolatvilága és nem feltételezi, hogy ebben neked bármi tennivalód lenne vele kapcsolatban. Hozzád majd csak akkor "szól", ha tőled akar konkrétan valamit.
Persze mindez csak feltételezés, ezt én is tudom, de olyan feltételezés, amit igazán cáfolni nem lehet.

Ami a humorérzéket illeti. Nagyon sok embernek sincs ilyesmi.
Viszont az meggyőződésem, hogy mint fajnak : állatnak- embernek egyaránt sajátja.
Az állat a maga gondolat és érzelemvilágában nagyonis alkalmas képzettársításra.

Viszont félő, hogy ennek a kiértékelése nagyonis objektív dolog. Csak javasolni tudom, hogy minél több állattartóval beszélj arról, hogy állatának van-e humorérzéke.
A statisztika talán meggyőz.

oncogito

Meg kell mondjam, hogy van szerencsém azt látni, hogy ha valakinek valami tudása fontos, akkor azt a tudást gyakorlással, tanulással, igenis igyekszik elsajátítani...
Nem értem neked miért vannak eltérő tapasztalataid...

Örülök, hogy a meditációt csak példaként mondtad, mert azért azzal mindenki tisztában van, hogy a macskák nem meditálnak túl sokat...

A természetfilmes példádra nem nagyon tudok mit mondani, de én még nem hallottam olyanról, hogy az állatoknak lenne humorérzékük!!!
Én még egy állatot sem láttam röhögni!
Az, hogy a farkasoknak van olyan gesztusuk, amely az emberi röhögéshez hasonlít, már más tészta, de a kérdés az az, hogy mire használják azt a gesztust...

Egyébként a humorérzékhez rednkívül fejlett társításos képesség kell, ez pedig az állatoknak nem adatott meg...

Az állat természetes, hogy felfogja és értékeli az őt ÉRŐ információkat!
A gond azzal van ami nem őt éri, hanem róla szól!!! Ti, egy állat még azt sem tudja, hogy létezik... Ugyebár nincs öntudata...

Nos én azt akarom elérni, hogy reálisan lássuk az állatok gondolkodását!
Ez megköveteli, hogy az ember felértékelődjön!
Nem mint élőlény, hanem mint gondolkodó!
Abból a szempontból, pedig mindenképpen jobban állunk mint az állatok, vagy nem?

Serinted ezzel minden ember tisztában van? Mert nem mindegyik cselekszik ám így! Azoknak most szerinted nincs tudata, vagy csak nem látszik?
Ha az utóbbi, akkor azt értelmezhetjük állatra is.
Azon kívül a begyakorlásnak is lehetnek egyéb módozatai, mint amit az ember ismer.
Pl. egy meditáló embernél külsőleg nem látsz és nem hallasz semmit, de az közben nagyonis sok tapasztalatot szerezhet és gyakorolhat is!
És ez csak egy példa.

Azzal, hogy egy lény nem tud úgy nevetni, mint az ember, attól még bőven van humorérzéke. Természetfilmben láttam pl., hogy a farkasok nagyon sok "arcmimikával" rendelkeznek. Ezek között bizony szerepel (és még jó pár állatnál is!) a tele pofával való röhögés.

Az állat nagyonis felfogja az őt érintő információt és sokszor helyesen is értékeli. Hogy erre szüksége van, azt nem hiszem, hogy szükséges bizonygatni.
Ha meg az ember titkolni akarja, hogy kineveti a másikat, akkor azt az állat sem veheti észre.

Hidd el, hogy nem azt akarom kihozni az egészből, hogy az állat egyenértékü gondolkodó társa az embernek.
Csak annyit, hogy nem annyira öntudatlan ösztönlény, mint azt hinni szeretnénk saját magunk felértékelése reményében, valamint a tévedhetetlenség hibáját elkerüljük.

oncogito