Keresés

Az állatok többek között azért nem tudnak nevetni, mert csak a hangsúlyt értik...

Nem tudok mivel érvelni, ha számodra egyértelmű, hogy egy állat kiértékeli hogy rajta röhögnek, amíg FOGALMA SINCSEN, HOGY MI A NEVETÉS!!! (Ha tudná, Ő is nevetne, mert az egy pozitív érzés, és a pozitív dolgok minden élőlénynek tetszenek.)
Még ha feltételezzük, hogy benne van a légkörben sem tudja kiértékelni az "légkör szolgáltatta" információt, amíg nem tudja mit az mit is takar!!!
Ha nem értek valamit ha nagyon akarom se tudom megérteni... (Gondolok itt idegen nyelvekre.)
Ebben egyetértünk???

Volt szerencsém idegen nyelvű környezetben eltöltein hosszabb időt, de megsúgom fogalma sincs az embernek arról, hogy rajta röhögnek amikor azt ügyesen titkolják...

Egy állat nem aggódik az egyénisége (és az azt ért sérülések) miatt, mert fogalma sincsen arról, hogy az létezik!!! (Ezért volt fontos, hogy egyetértsünk abban, hogy nem ismerik fel magukat a tükörben...) Nincs egy állatnak öntudata!!! (Ezen érdemes elgondolkodni, mert elég fontos pontja, az állatok (sőt még a csecsemők) megértésének...)

Szerintem a kutyád is csak "szomorú", hogy nem kap kaját, de nem mondja ezért azt, hogy "bameg".

A gazda "dilieinek" elfogadása nagyon is fontos számára, ugyanis az alakítja az Ő egész életét is...

Abban egyetértünk, hogy az állat is "taníthat" nekünk ezt azt... Bár ezt inkább úgy fogalmaznám, hogy megtanulja, hogy melyik komunikációs "eszköz" vezet leginkább eredményre...

Szerinted az állatok tényleg célirányosan alkalmazzák a begyakorolt cselekvéssorozatokat???
Szerintem csak alkalmazzák, de nincsenek tudatában, hogy azt ők már begyakorolták...

Ha az állat tudatos lenne, akkor magától gyakorolna MINDENT, amit gyakorolni tud, mert az csak a hasznára válhat...

Hadd válaszoljak először a sértődés dologra.
Az állatok nem a szavakat értik elsősorban, hanem a hangsúlyt. Teljesen mindegy, hogy azt mondom neki pl. "te átokfajzat!" ha ezt kedvesen mondom, majd elolvad, de ha szidás közben, húzza fülét-farkát.
A nevetésben sem a hangzavarra reagálnak, hanem a szituáció valahogy benne van a légkörben, amit nagyon jó antennával vesznek. Ennek a lényegét nagy valószinüséggel nem ismerjük, de idegen nyelvűség esetében is rá lehet érezni az embernek, hogy őróla van épp szó.
Attól, hogy a macsekod látszatra egyformán reagál sértődésre, vagy félelemre még nem biztos hogy egyformán éli meg. Hiszen az egyéniségén érzett sérülés lehet hasonló számára, mint a fizikai.
Az én "érzékeny lelkü" kutyám pl. ha megsértődik (nem kap nassot és még rá is szóltunk a kuncsorgásáért) provokatív módon elém kerül, hogy jól lássam és úgy fekszik le nekem háttal fordulva. Ezt nagyon sokszor eljátszotta. Tehát nem félrevonul búbánatában, hanem láttatni akarja elfordulását. :-) De ebben is, mint annyi másban egyéne válogatja.

"Egy vadon élő állat megfigyelése alatt nem befolyásoló tényező az ember,

De nincs is jelen, mint megfigyelő! És a távcsüvek, vagy teleobjektívek csak felszinességet mutatnak és csak meghatározottan rövid időre.

"Nem teheti meg egy állat, hogy a saját gazdájára puffogjon! (Több okból.)"

Akkor hogyan nyilvánítson szabad akaratot? Azon kívül tanulási időszakban megteheti és meg is teszi.
Itt mindjárt rá is térnék az ajánlott kísérlere, a gyakorlással kapcsolatban.
Az állatnál (is) megfelelően alátámasztott indok kell, hogy valamit meg akarjon tanulni. Az emberi tanítás számára nem közvetelen cél, annak a fontosságáról meg kell tudni győzni és ehhez nagyon kevés a jutalom kilátásba helyezése. Azzal csak annyit érünk el, hogy elfogadja a gazdája "dilijét" mert a jutalom motiválja. Azonban nem igazán fontos számára.
Mintahogy az ember is megtanulja kényszerből a matematikát, de az életben sohasem fogja gyakorolni, mert mondjuk kertészettel szeret foglalkozni.
Ha fontossá tudjuk tenni, az más kategoria.
Azt hiszem, ezt én is ki fogom próbálni, bár a gyakorlat kitalálása nem lesz egyszerü.

Viszont erről még lenne egy gondolatom. Ha ugyanis az állat valamilyen módon megértette magát velünk, azt gyakran használja is, számára olyan, mintha ő tanított volna meg minket egyfajta kommunikációra. Érdekes ezt úgy letesztelni, hogy időnként nem akarjuk szándékosan megérteni. A kutyáim ilyenkor sokkal erőszakosabbak, mint egyébként. Szinte az látszik rajtuk: "már megint elfelejtetted, amire tanítottalak?" :-)))

A tudatosságról.
Szerintem a tapasztalatok folyamán létrejött, begyakorolt cselekvéssorozatok tervezett és célirányos alkalmazása. Miközben érzékeljük önmagunk és a környezet viszonyát, ami egyuttal sarkall a további megtapasztalások szükségességére is.

oncogito