Keresés

Ezt nem értem igazán.
Ha a tükörbe nézésre gondolsz... az egyik kutyámnál előfordult - igaz, hogy csak egyetlen helyen, de ott többször is - hogy egy jókora kirakat üvegében észrevett "bennünket".
Önmagát is és engem is. Ezt azzal konstatálta, hogy hol az üvegre bámult, hol rám. Mikor bíztattam, hogy nézd, ott vagyunk, csóválta is a farkát, ment volna az üveg felé, meg felém is.

Persze amikor ezeket a példákat mondom, én mindig az egyed képességeivel hozakodok elő. Mert ez nagyon nem egyforma.

Ugyanis pl. a vadászkutya és az őrzővédő kutya - tipus (mert még ráadásul azt is vallom, teljesen önkényesen, hogy ez fajtától független - de ez más téma) alapvetően két dologban tér el.
Az örzővédő-típus sokkal-sokkal több szót ismer, de azokat szinte szó szerint hajtja végre.
A vadászkutya (és a terelő-félék) kevesebbet, de azt saját belátásuk szerint. (Talán a német juhász ezért is olyan önálló, mert két típus is fellelhető benne)
Tehát az önálló gondolkodás számukra nemhogy ismeretlen, de szükségszerü.

Addig teljesen egyezek veled, hogy az állatoknak jóval kevesebb gondolatai lehetnek, (szerencsénkre!) de azt már kétlem, hogy ezt olyan könnyü kikövetkeztetni.
Hiszen ha érzelmi motiváltság van mögötte, azt mi előre nem sejthetjük meg.
Tehát ha hogyha dühös, vagy jókedvü, kitalálhatjuk a reakcióit, de hogy MITŐL LESZ azzá, ahhoz talán már kevés az ember, mégha etológus is.
Attól, hogy vannak alap-érzelemek mesterségesen előidézhetően (étel védése, játék odaadása) még bizonnyal nem tudunk sokmindent.

Nem tudom, Konrád Lorenz kutatásait mennyire veszed alapul.
A Salamon király gyűrűje c. könyvében olvastam, amit a csókákon figyelt meg.
Ezek a madarak szigoru hierarchia szerint élnek. Tehát a vezérnek mindent szabad, a létra legalsó fokán levő pedig alkalmazkodik mindenkihez.
Namármost a vezér csóka párként egy ilyen alsó fokon állót válaszott. Ettől a pillanattól kezdve a csóka-lady úton-utfélen kötekedett a többivel, mintegy kihasználva hirtelen megváltozott pozícióját.
És a többiek elismerték!

oncogito

Az érzelmekkel kapcsolatban kezdem érteni mire akarsz kilukadni...

Ezek szerint az érzelmek, a genetikailag örökölt reakciók??? (Mert akkor azért a birtokvágy nem ilyen egyszerű.)

Az állatok tudatosságát nagyon is meg tudjuk határozni!

Az öntudatot pl egy tükörrel könnyen le lehet mérni...

A kutyás eset ismét egy szép példa...
Én is tudnék párat mondani, de szerintem egy ilyen példa sem érvel az ellen, hogy az állatok nem tudnak megsértődni gazdájukra!!!

Egyébként nem az a lényeg, hogy egy állatnak vannak e gondolatai! Vannak! Persze, hogy vannak, gyakorlatilag minden mozdulat mögött van egy-egy gondolat...
A lényeg az, hogy látszik, hogy kevés az önálló gondolata! (Pl egy jó kivételt írtál a fenti példával.)

Gondolj bele, ha a kutyáid értelems dolgokon gondolkodnának, amikor egyedül vannak, annak következményei is lennének! Akkor azért lenne idejük kifundálni valamit...

Az állatok gondolatai roppant egyszerűek, és tartom, hogy többségüket könnyedén, pusztán az állat viselkedésének elemzésével ki lehet találni! (Erről szó ugyebár az etológia.)

Mivel nincs olyan készletük amit felhasználnatnának a tudatos gondolkodásra (beszéd) azt nem képesek kielégíteni. Ennyi.

Ujra megismétlem: szerintem az érzelmi motováció sarkall egyaránt állatot és embert tudatos cselekvésre.
A tudatosság mértékében van differencia, ezt nem is vitatom, de a tényében szerintem nincs.

Az teljesen részletkérdésnek tartom, hogy az érzelmi motiváció hatására ellentétesen cselekszünk-e, vagy sem, de a kiinduló pont az.
Ilyen érzelmi alapmotivációnak szerintem: a félelem, birtokvágy, szeretet, stb.
Ezek legyőzése vagy elérése érdekében beindul a tudatos cselekvés-sorozat.

Hogy ennek a tudatosságnak mennyire vagyunk birtokában, azaz az állantál is fellelhető-e, ezt szerintem ma még nem tudjuk megállapítani.
Ugyanis a gondolatok nem látszanak és nem hallatszanak, ha nincs közös nyelv! Az ugyanis, hogy én tudom, hogy tudok, azt cselekedetben nem nagyon jut kifejezésre.

Elmondanék akkor most egy olyan példát, amit hallottam, mégpedig a kutyaiskolában.
Volt egy olyan oktató, aki határörségnél szolgált kutyájával. Arra volt kiképezve az eb, hogy támadáskor mindig (!) a támadott fél karját vegye célba.
Namármost volt egy határsértő, akit észrevettek, üldözőbe vettek. Az az üldözése során bemenekült egy házba és túszként egy csecsemővel a karján jött elő. A határőr szinte reflex-szerüen adta ki a "fogd" parancsot és a kutya már lódult is.
A túsz kezében pedig ott volt a csecsemő. A kutya, aki eddig mindig hibátlanul és minden esetben ugyanúgy hajtotta végre a kar elleni támadást, az ember lábának ugrott és úgy döntötte le. Soha nem kapott ilyen jellegü oktatást.
Elhiheted, hogy "csibészelés" közben is volt az oktató kezében sokminden, nem az zavarhatta meg az ebet.

Lehet sokféle racionális évet felhozni, de a sok közül a tudatos cselekvés egyfajta mértéke is ott van!

Szégyellősségről.
Igen, érzek ilyesmit a kutyáimmal szemben, de teljesen más okból, mint pl. az emberkekkel kapcsolatban.
Pl. röstellem, ha macsakszagot, vagy más kutyaszagot érez rajtam, ha titkon ettem csokit, (úgyis megérzi szagról)vagy egyéb olyasmit művelek, ami kutya szemmel nem helyes. Ugyanis a viselkedéséből kitűnik a rosszallás ! :-)

oncogito