Keresés

Ujra megismétlem: szerintem az érzelmi motováció sarkall egyaránt állatot és embert tudatos cselekvésre.
A tudatosság mértékében van differencia, ezt nem is vitatom, de a tényében szerintem nincs.

Az teljesen részletkérdésnek tartom, hogy az érzelmi motiváció hatására ellentétesen cselekszünk-e, vagy sem, de a kiinduló pont az.
Ilyen érzelmi alapmotivációnak szerintem: a félelem, birtokvágy, szeretet, stb.
Ezek legyőzése vagy elérése érdekében beindul a tudatos cselekvés-sorozat.

Hogy ennek a tudatosságnak mennyire vagyunk birtokában, azaz az állantál is fellelhető-e, ezt szerintem ma még nem tudjuk megállapítani.
Ugyanis a gondolatok nem látszanak és nem hallatszanak, ha nincs közös nyelv! Az ugyanis, hogy én tudom, hogy tudok, azt cselekedetben nem nagyon jut kifejezésre.

Elmondanék akkor most egy olyan példát, amit hallottam, mégpedig a kutyaiskolában.
Volt egy olyan oktató, aki határörségnél szolgált kutyájával. Arra volt kiképezve az eb, hogy támadáskor mindig (!) a támadott fél karját vegye célba.
Namármost volt egy határsértő, akit észrevettek, üldözőbe vettek. Az az üldözése során bemenekült egy házba és túszként egy csecsemővel a karján jött elő. A határőr szinte reflex-szerüen adta ki a "fogd" parancsot és a kutya már lódult is.
A túsz kezében pedig ott volt a csecsemő. A kutya, aki eddig mindig hibátlanul és minden esetben ugyanúgy hajtotta végre a kar elleni támadást, az ember lábának ugrott és úgy döntötte le. Soha nem kapott ilyen jellegü oktatást.
Elhiheted, hogy "csibészelés" közben is volt az oktató kezében sokminden, nem az zavarhatta meg az ebet.

Lehet sokféle racionális évet felhozni, de a sok közül a tudatos cselekvés egyfajta mértéke is ott van!

Szégyellősségről.
Igen, érzek ilyesmit a kutyáimmal szemben, de teljesen más okból, mint pl. az emberkekkel kapcsolatban.
Pl. röstellem, ha macsakszagot, vagy más kutyaszagot érez rajtam, ha titkon ettem csokit, (úgyis megérzi szagról)vagy egyéb olyasmit művelek, ami kutya szemmel nem helyes. Ugyanis a viselkedéséből kitűnik a rosszallás ! :-)

oncogito

Nos éppen az a poen, hogy az állatok "érzelmek" (belső ösztönös reakciók) alapján cselekszenek nem pedig tudatosan, ezért az érzelmeket "elkerülni" csak tudatos cselekvésforma lehet...

Szerintem éppenhogy minden érzelemre lehet találni egy racionális magyarázatot is, sőt szerintem bőven meg is éri! A fogaim ügyében sem a félelem vezérel elsősorban, hanem az az egyszerű gondolat, hogy sokkal praktikusabb amíg van.
Amennyiben ez nem megy, nem nevezhető a cselekedet tudatosnak, mert nem tudod megmagyarázni az okát!
Épp ez a gond az állatoknál! Csinál valamit, de nem tudja miért teszi azt!!!

Ha Te mindent vissza akarsz vezetni egy-egy sarkított érzelmi alapra, akkor Te arra törekszel, hogy ne cselekedj tudatosan!

Te szégyenled magad a kutyáid előtt???

Azt hiszem a fő probléma ott van, hogy te semmibe nem akarsz érzelmeket belekeverni sem embernél, sem állatnál.
Ez persze egyéni dolog, de az ebből levont konzekvencia is az.

A fogmosás minden racionális érve mögött az húzódik meg, hogy az ember fél attól, hogy elromlanak, vagy éppen elveszíti a fogait. Szinte minden visszavezethető ilyen sarkított érzelmi alapra.

Miután ezt te alapból vitatod, a témában sok újat már nem mondhatok a szubjektivitás veszélye nélkül.

Azért ha eszembe jut egy-két macskás -sztori, majd elmondom. :-)

oncogito