Keresés

Azt hiszem a fő probléma ott van, hogy te semmibe nem akarsz érzelmeket belekeverni sem embernél, sem állatnál.
Ez persze egyéni dolog, de az ebből levont konzekvencia is az.

A fogmosás minden racionális érve mögött az húzódik meg, hogy az ember fél attól, hogy elromlanak, vagy éppen elveszíti a fogait. Szinte minden visszavezethető ilyen sarkított érzelmi alapra.

Miután ezt te alapból vitatod, a témában sok újat már nem mondhatok a szubjektivitás veszélye nélkül.

Azért ha eszembe jut egy-két macskás -sztori, majd elmondom. :-)

oncogito

Én nem ismerem a szomszédod macskájának tanulási képességét, de az, hogy egy állat tanulékony, még messze nem takar tudatosságot...

Az állatok ismerik a múlt eseményeit, mert többek között azokból az információjából épül fel az a "személyiség" amivel végülis rendelkezik...
A lényeg az, hogy ezeket az információkat nem tudja tudatosan pakolgatni jobbra balra! Nem tudja irányítani a "gondolatait"!
Szerinted min gondolkozik???

Már ne is haragudj, de az, hogy Te nem gondolod végig a fogmosás kérdését olyan racionálisan, hogy arra nekem szükésgem van, hogy ..., hanem érzelmeket keversz bele, az a Te bajod, de ne általánosíts. (Nem mondom, hogy nem játszik közre, de mivel tudatosan végiggondolom, tudom azt is, hogy nem az a lényeg... (Ezzel a gyerekeket fenyegetik, hogy olyan gondolatokat plántáljanak beléjük amik helyesek, de idejekorán még nem tudják azt kiértékelni.))

Az, hogy a kutyád leszette a töviseket egy szép teljesítmény! (Hozzáteszem, ettől még ugyanúgy nem fog tudni rád megsértődni!)

A "teljesítési ösztön" biztos benne van az állatokban (is) mert azzal csak növelik saját esélyeiket a túlélésre...

A fogmosásról: az ember fél a fogainak elvesztésétől, de mindenek előtt a fogorvostól ! :-(
(Ugy látszik szükségem van további példára)

Ami pedig a tudatos gondolkodáshoz szükséges mult-jelen jövő fogalmakat illeti.
A tapasztalat, amit az élete folyamán megszerez egy állat, feltételezi a múlt ismeretét.
Ami pedig a "jővőbeni" (én sem évekre gondolok!) terveket illeti.

Megintcsak kutyapélda, dehát nálunk ők családtagok.
Az egyik kutyám (sajna kb. egy éve kellett elaltani) nagyon szeretett apportírozni régi, korhadt fadarabokkal. (Vele különben kiképzésen is tanultunk egymástól, nagyon össze voltunk hangolódva!) Egyik alkalommal odahozott elém a séta folyamán egy ágas-bogas fadarabot, biztos valamilyen jó szag miatt kedvelte meg.
Viszont tüskés volt, tele vékony szúrós ággal. Tulajdonképpen csak magamnak mondtam, hogy "csupaszd meg, addig én ezt el nem dobom". Azzal otthagytam.
Magam is meglepődtem, hogy elkezdte lerágni és a nagyjából megfogható módon hozta utánam.

Vagy.
Éppen a kiképzések során lehet tapasztalni, hogy milyen hiúak is. Ha egy feladatot a másik eb sikeresen végrehajott a szeme láttára és nagy dicséretet kapott (ezt szerintem még a levegőben is érzik) akkor szinte biztosan sokkal gyorsabban megismétlí ő is, mert meggyőződésem, a motiváció az, hogy nem akar alulmaradni.

No, példákból aztán kapsz most eleget. :-)

oncogito

Off.
Köszi a fordítást.