Keresés

A fogmosásról: az ember fél a fogainak elvesztésétől, de mindenek előtt a fogorvostól ! :-(
(Ugy látszik szükségem van további példára)

Ami pedig a tudatos gondolkodáshoz szükséges mult-jelen jövő fogalmakat illeti.
A tapasztalat, amit az élete folyamán megszerez egy állat, feltételezi a múlt ismeretét.
Ami pedig a "jővőbeni" (én sem évekre gondolok!) terveket illeti.

Megintcsak kutyapélda, dehát nálunk ők családtagok.
Az egyik kutyám (sajna kb. egy éve kellett elaltani) nagyon szeretett apportírozni régi, korhadt fadarabokkal. (Vele különben kiképzésen is tanultunk egymástól, nagyon össze voltunk hangolódva!) Egyik alkalommal odahozott elém a séta folyamán egy ágas-bogas fadarabot, biztos valamilyen jó szag miatt kedvelte meg.
Viszont tüskés volt, tele vékony szúrós ággal. Tulajdonképpen csak magamnak mondtam, hogy "csupaszd meg, addig én ezt el nem dobom". Azzal otthagytam.
Magam is meglepődtem, hogy elkezdte lerágni és a nagyjából megfogható módon hozta utánam.

Vagy.
Éppen a kiképzések során lehet tapasztalni, hogy milyen hiúak is. Ha egy feladatot a másik eb sikeresen végrehajott a szeme láttára és nagy dicséretet kapott (ezt szerintem még a levegőben is érzik) akkor szinte biztosan sokkal gyorsabban megismétlí ő is, mert meggyőződésem, a motiváció az, hogy nem akar alulmaradni.

No, példákból aztán kapsz most eleget. :-)

oncogito

Off.
Köszi a fordítást.

Az "innit" az angol nyelv question tag-jainak rövidítése, ami a magyar rákérdezésnek felel meg (nemtom van e a magyarban is neve). Eredetileg csak az "isn't it"-et rövidítette, de poenból sok helyen használják!
Ha azt mondom: It's a nice day, innit?
Az annyit tesz: Szép napunk van, nem de?

Azthittem nem kell majd példák tömkelegét szolgáltatnom, de pl.: fogmosás! (Sok érzelmem nincs előtte...

Nem tudom milyen ösztönök működtek abban a macskában, de én nem tartom elfogadhatónak azt az elgondolást, hogy egy macska azért, hogy tesztelje leendő simogatóját kockáztatja életét! Ez egy esetben következhet be, ha nem tud arról, hogy az életével játszik... (Elképzelhető, ha hozzá van szokva a kutyákhoz.)

Már korábban is mondtam, és most is mondom! Nem az a lényeg, hogy egy állat ne gondolkodna! Az a lényeg, hogy egy állat nem képes tudatosan gondolkodni!

A tudatos gondolkosdáshoz többek között tisztában kell lenni a következő két fogalommal: "múlt", "jövő"! Ezzel az állatok nincsenek TUDATOSAN tisztában... (Valamilyen szinten persz, de egy macska szerintem nem tud mondjuk 10 percnél előbbre gondolkodni... Talán még annyira se... Azért az még távol áll a tudatosságtól...)

On.

Mindenesetre nem említettél olyan példát a tudatos cselekedetre, amit nem érzelmi motiváció előzött meg.

Aztán hadd mondjak én is egy példát a tudatosan felhasznált ismeretanyag, emlékezésre, amit bajkeverés formájában hozott létra a múltkor említett anyamacska.

Amikor a szomszédhoz került legelőször az említett macsek, azonnal barátkozni akartam velem, mert megrögzött állat-barátkozó vagyok. Eleinte méltóságteljesen kitért minden simogatási kisérlet elől, majd hirtelem minden előzmény és indok nélkül elkezdett nagyon hízelgő lenni irányonban.
Azonban ez csak látszara volt ok nélkül. Ugyanis maximálisan próbára tette érzelmeim "őszinteségét".
Ugyanis amikor elmentem az ajtójuk előtt a kutyáimmal (mindig pórázon tarva őket!) nagyon TUDATOSAN igyekezett bevasalni rajtam a símogatási adagokat.
Ugy gondolta, ha a kutyák mögött megteszem, akkor a szemük láttára is "kutya kötelességem"!
Egyáltalán nem zavarta, hogy az ebkéim körme alatt szikrázott a beton, a hangjuktól zengett a bérház, biztonsága teljes tudatában,- hogy ha már felvállaltam a barátságot, az kötelez - igyekezett a lábamhoz dörgölődzni.

Esküszöm, hogy kajánul nézett rám, hogy egyik kezem sem szabad a símogatásra !

Kiváncsi vagyok, itt milyen ösztönök működhettek?

oncogito