Keresés

Nem tudom, pontosan mire vágysz -- úgy értem, mit kéne produkálnia egy macskának, hogy szerinted kommunikatívnak minősüljön.

Az örökbefogadás esetén én szintén meggondolnám az ösztönökre való hivatkozást, egyrészt mert a macska meg van operálva, tehát a megfelelő hormonjai gondolom hiányoznak, másrészt mert a kismacskák olyan korúak voltak, hogy a saját szülőanyjuk már nem volt hajlandó foglalkozni velük.

Ez a macska viszont a mai napig (teljesen lenyűgöző pózokban) a másik kettővel összeölelkezve alszik időnként, és a kettő közül is világosan preferálja az egyiket.

A fiúk viszont szexuális késztetéseiket egymáson gyakorolják (néha elég kínos látvány), rajta sose.

e

Örülök, hogy ilyen bőven szóltál hozzá!

A három macskás szitu állati érdekes lehet!

Azt az elején, írtam viszont, hogy a sértődés közé ne hozzunk fel "féltékenységi jeleneteket", mert az egész más, de valóban az egy mérvadő tapasztalat, hogy képesek azt kiértékelni, hogy másik állat veszélyt jelenthet rá!

Az anyai ösztönök, "felébredését" biztos érdekes volt végignézni!!! ;-)

A nevére az én macskám is odafigyel!

A macska-ember komunikáció igen fejlett is lehet! Az én macskám viszonylag hamar tudatja velem minden kívánságát, de ez is csak azóta megy neki mióta odafigyelek rá!
(Éveken keresztül átnéztem rajta, csak azóta ugrott a szememben hatalmasá mióta ráébredtem mennyire kicsi! ;-)
Egyébként az ilyen tanulás egyszerű tanulás.

Az emberi érzelmekre adott reakciója igazából az ami meglepett! Hirtelen nem nagyon tudok mit mondani, mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy tudja milyen szomorúnak lenni! (A szó szoros értelmében.) Ebben viszont messze nem vagyok biztos!

Az macska-ember barátságot egyáltalán nem kérdőjeleztem egyszer sem, nem tudom miért gondolja mindenki!
Én nagyon szeretem a macskám, és tudom, hogy Ő is oda van értem! (Egy hatalmas pozitív halmaz vagyok a szemében!)

nekem három macskám van. egy anyától származnak, de az egyik idősebb egy évvel, és lány, a másik kettő fiú. a lányt már megoperáltattuk, a fiúkat még nem.

érzelmi intelligencia, kommunikáció?

amikor megjelentünk a két, éppen hogy elválasztott kismacskával, a nagyobb cica végtelenül féltékeny volt. fújt rájuk, továbbá minket is kerülni kezdett (hogy tehettettétek ezt velem!)

amikor fújt rájuk, vagy odacsapott, általában rászóltam (nem verem a macskákat).

két héten belül "örökbe fogadta" a két kiscicát, ami a következőben nyilvánult meg:

1. többé nem fújt rájuk, és egyre kevésbé kerülte a fizikai kontaktust
2. előre engedte őket az etetőtálakhoz (!), és megvárta, míg befejezik az evést, csak akkor látott ő is nekik
3. ő jelezte nekünk, ha a kicsikkel valami baj volt (pl. beszorultak valahová, véletlenül kizártuk őket az erkélyre, vagy egyszerűen éhesek voltak) -- ez annyira bevált, hogy a két kisebb azóta is ráhagyja a nagyobbra (persze már egyforma méretűek) a kívánságok kommunikálását (ez válogatott nyávogásfajtákkal, dörgölőzéssel, mancskínálgatással, orrodadugással, és szélsőséges esetben fetrengéssel történik)
4. játszani kezdett velük, és mindig nagyon vigyázott rá, hogy ne éljen vissza a testi fölényével.

ugyanez a macska játszik velünk "hozd vissza" játékot (az eldobott gumilabdát visszahozza), sőt ő kezdeményezi (mostanában ritkábban már, mert nagylánynak tekinti magát), úgy, hogy odahozza a megfelelő labdát.

a nevére hallgat (bár csak egy bizonyos hangsúllyal mondva)

a mutatóujjat követi a szemével, megért bizonyos parancsokat.

amikor egy adott nap reggelén, illetve délutánján először találkozik valamelyik családtaggal, "köszön" (speciális nyávogás)

ha valaki beteg, rosszkedvű, vagy sír (pl. a fiam), odatelepedik mellé, egy mancsát a mellkasára vagy a kezére teszi, és vigasztalóan dorombol (ezt egyébként a két férfiú is csinálja, de ők azért nem ilyen emberbarátok).

a családtagok lépéseit és hangját messziről, már az utcáról megismerik, és odagyűlnek "köszönni" az ajtóba.

na, elégséges bizonyíték egy macska-ember barátságra?

e