Keresés

Azt írtam, hogy a szeretet képessége tudatos cselekvéssorozatot hozhat létre.
Hogy az állításomat nem látod biztos talajon (azon túl, hogy én sem vagyok biztos soha semmiben) minden bizonnyal az az alapja, hogy megint az emberrel hasonlítod össze ezt a képességet.

Pedig a macskánál (is) fizikai, szellemi képességeihez, körülmény adta lehetőségeihez kell mérni. Igy azért más eredményre juthatunk.
Ismét csak azt tudom mondani, hogy a tudatosság mércéje nem az ember. Ha lehet magasabbrendü tudat, akkor létezhet alacsonyabbrendű is, de ez a meglétén nem változtat.
Ösztönök azok reflex-szerü cselekvések szerintem, amiknek semmiféle körülmény adta motivációjuk nincs a fizikain kívül.

Tehát pl. egy egér hirtelen felbukkanására legelőször ösztönszerüen cselekszik macska, ember egyaránt. Azonban a továbbiakban már tudatos a cselekvés, a fizikai, szellemi képességek összehangolásával.
A tudatos cselekvésnek azt hiszem mindig valamilyen érzelmi motiváltság az előzménye. (Természetesen az eddigiek alapján szvsz embernél és állatnál egyaránt.)
Ha tévedek, várom a lehengerlő cáfolatokat. :-)

oncogito

A "szeretet képességét" én másképp fogalmaznám, de ez egyenlőre lényegtelen.

Ellenben attől tartok, hogy a meggyőződésed nem áll éppen a legbiztosabb alapokon!

Szerinted az emberi érzelmek tudatos cselekvések???
(Szerintem a tudatos cselekvések tudatos cselekvések, az érzelmek pedig érzelmek... Ezek talán épp itt különböznek...)

"Az állatok tudatosságáról csak annyit, hogy szerinted az a macska tudatában volt annak, hogy miért akarja megtalálni kicsinyét???"

Meggyőződésem.
Hiszen pl. a szeretet képessége bizonyított a macskáknál (is!) többek között ezért is tartja őket az ember szivesen a társaságában. Most leszámítva azokat, akik kényszer-pótcselekvésként gondoskodnak állatról, figyelmen kívül hagyva annak tényleges igényeit, nagyonis számítunk viszontszeretetükre és nem is ok nélkül.
Márpedig ha egy állat szereti a gazdáját (legtöbbször akkor is, ha nem a legmegfelelőbben látják el, tehát nem pusztán a létbiztonság miatt) miért látunk csakis fajfenntartási ösztönt kölykei viselkedésével szemben?
Akkor az ebből adódó önfeláldozás (kutyák közé is bemenni a kölyökért) miért ne fakadhatna ugyanebből az érzésből és akkor máris adva van a tudatos keresése a kicsinyének.

Tovább menve, ha az érzelemvilág hasonlóan adott az emberéhez, akkor a cselekvéssorozat is hasonlóan tudatos kellene hogy legyen (ha nem is hasonló szinvonalon, mint az ember), hiszen elsősorban ezek a mozgatórugók.
Ha az embernél a tudatos cselekvést érzelem, tervezés előzi meg, nem ugyanez lehet az állatoknál?