Ó, ó, kedves Luyzi,
én itt semmiféle nyelvi spiller nem vagyok, mikor írok, a hangjaimat öntöm bájtokba, hát persze, hogy fura dolgok jönnek ki. Nem vagyok tökéletes, bár a kérdéses mondatot ízlelgetve úgy vélem, a legzavaróbb az lehet benne, hogy nem egyeztettem az első és a második tagmondatban az igék "számát". (egyes szám-többes szám) Én így helyesnek érzem, de lehet, hogy tévedek, ezek után bizonyára a szakértők (Rumci, LVT, phls és Szab nagy profi, olvasd el a múltat e rovatban!) is nyilatkoznak majd a dologról.
Megnéztem viszont: az író Szepesy Gyula, a könyv címe: Nyelvi babonák. A 221. oldalról másolom ide a következőket:
Régóta kedvenc vesszőparipája a tanároknak, hogy kötőszóval nem kezdhetünk mondatot. Pedig mindennapi beszélgetés közben és az irodalmi olvasmányokban is gyakran találkozhatunk olyan mondatokkal, melyek kötőszóval kezdődnek: "Ahol nincs, ott ne keress"; "Ha törik, ha szakad"; - bocs, most tovább nem írom. Itt áll még pár idézet, Vörösmartytól, Petőfitől, Aranytól, Móricz Zsigmondtól és másoktól. Van köztük jócskán "de"-vel és "és"-sel kezdett mondat is, érdemes elolvasni...
vu |