Keresés

Részletes keresés

babarczyeszter Creative Commons License 2001-03-13 18:53:20 149
Szia Thoughts,

nekem három macskám van. egy anyától származnak, de az egyik idősebb egy évvel, és lány, a másik kettő fiú. a lányt már megoperáltattuk, a fiúkat még nem.

érzelmi intelligencia, kommunikáció?

amikor megjelentünk a két, éppen hogy elválasztott kismacskával, a nagyobb cica végtelenül féltékeny volt. fújt rájuk, továbbá minket is kerülni kezdett (hogy tehettettétek ezt velem!)

amikor fújt rájuk, vagy odacsapott, általában rászóltam (nem verem a macskákat).

két héten belül "örökbe fogadta" a két kiscicát, ami a következőben nyilvánult meg:

1. többé nem fújt rájuk, és egyre kevésbé kerülte a fizikai kontaktust
2. előre engedte őket az etetőtálakhoz (!), és megvárta, míg befejezik az evést, csak akkor látott ő is nekik
3. ő jelezte nekünk, ha a kicsikkel valami baj volt (pl. beszorultak valahová, véletlenül kizártuk őket az erkélyre, vagy egyszerűen éhesek voltak) -- ez annyira bevált, hogy a két kisebb azóta is ráhagyja a nagyobbra (persze már egyforma méretűek) a kívánságok kommunikálását (ez válogatott nyávogásfajtákkal, dörgölőzéssel, mancskínálgatással, orrodadugással, és szélsőséges esetben fetrengéssel történik)
4. játszani kezdett velük, és mindig nagyon vigyázott rá, hogy ne éljen vissza a testi fölényével.

ugyanez a macska játszik velünk "hozd vissza" játékot (az eldobott gumilabdát visszahozza), sőt ő kezdeményezi (mostanában ritkábban már, mert nagylánynak tekinti magát), úgy, hogy odahozza a megfelelő labdát.

a nevére hallgat (bár csak egy bizonyos hangsúllyal mondva)

a mutatóujjat követi a szemével, megért bizonyos parancsokat.

amikor egy adott nap reggelén, illetve délutánján először találkozik valamelyik családtaggal, "köszön" (speciális nyávogás)

ha valaki beteg, rosszkedvű, vagy sír (pl. a fiam), odatelepedik mellé, egy mancsát a mellkasára vagy a kezére teszi, és vigasztalóan dorombol (ezt egyébként a két férfiú is csinálja, de ők azért nem ilyen emberbarátok).

a családtagok lépéseit és hangját messziről, már az utcáról megismerik, és odagyűlnek "köszönni" az ajtóba.

na, elégséges bizonyíték egy macska-ember barátságra?

e

oncogito Creative Commons License 2001-03-12 05:03:54 134
Elnézést, hogy macska témában kutyával példálódzok, (igérem, utoljára) de állat az is. :-)

Elmondanék egy esetet az elvontabb gondolkozás feltételezésének érzékeltetésére.
Előfordult, hogy poenból az egyik kutyámat megkérdeztem, hogy hol a fiam, nem találom. Addig kereste (nem nagy a lakásunk) amig fellelte valahol, aztán boldog farkcsóválás következett.
Most jön a poen. Amikor a másikat kérdeztem, kiment az előszobába, megszagolta a fogason a dzsekijét, aztán nyugodtan visszament a helyére.

Az ismeretszerzés képessége sokkal többrétü lehet, amint amikkel az ember rendelkezik. Az élet végtelenül sokszinü, ami magában hordja a végtelenül sokszínü érzékelését is.

A hozzászólás:
Thoughts Creative Commons License 2001-03-12 01:08:21 133
Most figyeltem csak meg!

Ott a kutyám...
Ha el akarom érni, hogy valahova mennyen (persze csak ilyen kis távolságokon belül) odamutatok neki!
Ehhez neki fel kell tudnia mérni azt, hogy hova mutat a kezem! (Meg fel is kell akarnia mérni...)

Egyszersem láttam hogy egy macska a mutatóujj irányába mozdult volna!!!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!