Keresés

Az inteligencia megítélésének is megvannak a megfelelő eszközei állatoknál, és embereknél egyaránt! (Az emberi inteligencia meghatározása sokkal kevésbé egyértelmű mint az állati.)

A megnyilvánulási forma lehet hasonló, de nem vallana alapos gondolkodásra abból, annak megfelelő érzésekre következtetni! (Lásd. a sértődés.)
Hogy egy másik példával éljek:
Többen mondták, hogy a macskák felsőbbrendűen lenézik az embert/kutyát/akármit!
Megnézegettem az én macskámat, és szerintem szó sincs lenézésről! Sokkal inkább állítanám, hogy a macskák "arc"-formája olyan, MINTHA lenéznék amit néznek, de az, hogy az emberi mimikában mi a lenézés, semmi esetre sem engedhet minket következtetések levonására a macskákkal kapcsolatban!!!

Természetesen az állatok között is vannak életrevalóbbak, és kevésbé! Ennek több oka lehet, de valószínűleg az ingerdús környezet, rengeteget vet a latba! Ha egy macskát dobozban nevelnek, lehet azonnal kimúl amint futnia kéne, merthát nem futott még soha, de ez nem az inteligenciáján múlik! (Főleg ha arra gondolunk, hogy az a problémamegoldás nem is nevezhető inteligenciának amire egy állat képes!)

Az utolsó két mondatodat nem igazán értem! (Azaz nem vagyok biztos, hogy értem.)
Kifejtenéd?

De nem érzelmileg és főként nem intelligencia megítélésében.
Ha a megnyilvánulási forma érzelmek terén hasonló, akkor alapvető különbséget hiba lenne feltételezni.

Ugyanazokkal a természetadta képességekkel az egyik állat hosszu életet megél, sok utóddal, a másik hamar elpuszul. Ezeket a képességgeket összehangolni kell tudni, ez pedig nem más, mint problémamegoldó képesség.

Éppolyan csapda az emberhez viszonyítani az állatot, mint az állatokat egymáshoz.

Azért is szóltam közbe, mert a "csak állat" kimeríti az ebbe a csapdába való beleesés veszélyét.

Teljesen igazad van, hogy a macskák azt tudják amire szükségük van! Gyakorlatilag én sem állítottam mást!

A világ dolgai alatt nyugodtan lehet MINDENT érteni, nem csak a természethez való viszonyt! Egyetértek, hogy az ember még nem tudja hozzáhangolni a természethez intellektuális fejlődését, de szerintem ez csak idő kérdése. (Bár ez nagyon off!)

Igazad van, hogy az ember nagyon szerencsétlen lenne a természetben, viszont ne feledkezz meg arról, hogy egyáltalán nem feladata egyénileg helytállni!!!
Az egyénnek egy közösségben kell helytállnia (többek között erre jó ez az agytérfogat) közösségben, pedig máris sokkal több az esélye a helyes helytállásra.
Szerintem egy macskabarát sem várja el kedvencétől, hogy repüljön, így ne várjuk el az embertől sem, hogy pl. 40%-kal jobban lásson a sötétben!!! (Ahogy azt a macskák teszik ugyebár...)

Már korábban is mondtam, hogy egyáltalán nem lényeges egy állat gondolkodásmódjában, hogy milyen fejlett érzékrendszerekkel bír! A macska még a sötétben (nem tök!) is képes látni a betűket, mégsem képes feldolgozni, az általuk szolgáltatott információtömeget!!!

Az érzékszervek felhasználása távol áll az inteligenciától! Maga az inteligencia problémamegoldó készséget jelent! Az, hogy én hallok egy idegen nyelvet, még messze nem jelenti azt, hogy értem is azt.

Mindemellett a táplálékszerzés, és az ehhez hasonlatos folyamatok, genetikai programokon alapuló tanulás (játék) segítségével fejlődnek, de egy egér elkapásának bonyolultsága azért messze elmarad, akár csak egyetlen FOGALOM értelmezésétől!!!

Érzelmekről szerintem hiba beszélni az állatok esetében, de vannak olyan reakcióik amelyek tökéletesen egyeznek, az emberi érzelmek kiváltotta reakciókkal!!!

Az állatokról (és generálisan mindenről) rengeteget tudunk!
Erről szól az etológia!!!