|
|
 |
Thil
2001-03-03 19:08:00
|
222
|
Attól még, hogy valamire számítasz, és nem lepődsz meg tőle, nem egyenlő azzal, hogy nem is érint meg. pusztán csak felkészülten várod. hagyod magadon átáramlani, megfürdőzől benne, ahogyan Zs4zet mondta valahol. Az érzelmeidet ismerni, a reakcióiddal tisztában lenni, nem jelenti azt, hogy érzéketlen vagy. Sőt, sokkal nagyobb az érzékenységed, mert már nem menekülsz előlük. Nem sebet ejtenek rajtad, hanem körülölelnek, és te táncolsz bennük, ahogyan dallamukat fújják. Aztán, ha véget ér a lelkek zenéje, kifújod magadat, és mész-lépsz tovább...
Az, hogy ismersz valamit, nemhogy érzéketlenné tesz, hanem jobban felismered! Pont, mert ismered, észre tudod venni, és ez nem egy menekülősdi játék, hanem a tapasztalósdi. A színházban vannak játékszabályok. Ki vannak oszta a szerepek, megfelelő jelmezek, maszkok vannak hozzájuk, megvan a rendező, hangosító, stb, stb. Nagy móka az egész, ha tudjuk, hogy ez csak egy szerepe, amibe belebújtunk, de nem feltétlenül vagyunk egyenlőek vele. Mikor játszunk, önfeledten kell tenni, ahogyan a kiskölykök szoktak,de aztán megváltozik a szín, a darab, a szereplők, és tudni kell, hogy mi is másik szerepet kaptunk. nem szabad beleszokni, hozzászokni csak egyhez. Megöl minket, megöli a játékoskedvünket, megöli a valódi arcunkat...
Ez egy természetes szerepjáték. Mindenki csinálja, mert vannak természetes szerepeink, gyerek, anya, apa, felnőtt, szülő, igazgató, stb, stb...Hisz értitek. A színházasdi nem rossz. Akkor lesz azzá, ha egész életünkben egy szerepként játszunk le minden játékot. Akkor lesz az, amiről lejebb írkáltam. Belefásulás, meg maszkká váló élet....
Tudnunk kell mindig, hogy csak játszunk, és mivel ezt tesszük, hát feledkezzünk bele, és élvezzük. Aztán vegyük le a kellékeit, és bújjunk bele valami másba.S ami nem tetszik, ne vállajuk el. Hisz szabadon dönthetünk, és az ember előbb utóbb rájön arra is, hogy a szerepei valahol mind ő, mert csak az számít, én hogyan adtam elő az apát, Machbetet, vagy Opheliát...Kismillióan csinálják ugyanazokat a darabokat, ugyanazokkal a szereposztásokkal, de egy a fontos, én hogyan csináltam meg. Mert ha tetszett, akkor visszataps, s ha tetszett, elégedett vagyok. És ez a lényeg...
Aztán, majd kiderül az is, hogy mi voltunk a jelmeztervezők, a hangosítók, a súgók, a díszlettervezők, technikusok, rendezők, és forgatókönyv írók is...Még a műfajt is egyedül választottuk meg. Bármelyik percben lehet tragédiából komédiát varázsolni, és fordítva. Shakespeare Atyánk tudhatott valamit!:-D
GL! Ha ismersz egy szerepet, vajon kevésbé átélten játszod? Ugye, nem, sokkal jobban! Így van ez az érzelmekkel is, és a maszkos játékkal is. Akár alá kukucskálunk, akár lehull magától...Tapasztalat, vagy rossz emlék fájdalmakkal csigaházasító tendenciát hordozva? Egyikben szembenézel, a másikban menekülsz. De egyszer sem csodálkozol. Érzéketlenné a falaid tesznek. Falakat meg védekezésből építünk. Védekezünk, mert fájdalmas sebeink vannak. De azok egyszer begyógyulnak, a falak leomlanak, és maradnak a hegek, hogy emlékeztessenek a tapasztalásra. A következő tőrszúrást már virágesővé változtathatod, hisz csak azon múlik, minek nézted a feléd közeledőt: gyilkosnak, vagy virágoslánynak...Meglehet, jól kell látni ehhez:-D
Ezt bírom az egész Életben a legjobban! Bármi lehet! Bármi!:-DDDD |
|
A hozzászólás:
 |
Gentleman Looser
2001-03-03 15:05:49
|
221
|
En azt hiszem, ez egy termeszetes folyamat. Belesegetni az alarcok moge es semmin se meglepodni egyreszt jodolog (magabiztosan eligazodni es "iranyitani" a dolgokat es az embereket), masreszt ezert is arat kell fizetni. Megpedig az erzelmekkel. Ha te nem lepodsz meg semmin (v.o. lepereg rolad, mindenre fel vagy keszulve stb.) az egyenlo azzal, hogy vedekezel. Ha vedekezel es farkastorvenyek szerint elsz, akkor sikeres is lehetsz, de biztos azert, mert bizonyos dolgok _mar nem_ erintenek meg ugy, ahogy regen. Erzeketlenne valhat az ember. Minel erosebb valaki, minel jobb "vadasz" az elet barmely teruleten, annal tobb lelket es erzelmet ad fel magabol.
perdix,
ertem en ezt, csak megint az jutott eszembe, hogy a hazassag mennyire elavult intezmeny ebben a formajaban. Szerintem mindig is az volt. Az ember (ferfi es no egyarant) 99%-ban nem monogam tipus, es ez termeszetes. Teljesen termeszetes mindket fel reszerol, hogy megszokas lesz, unalom is talan, elengedik magukat. Hiszen nem fog anyuci vagy apuci kilepni a gyerek miatt. Meg ugye ami megszokas, az egyben jo is: ismerjuk, tudjuk mire szamitsunk, de az ujdonsag varazsa hozza a lopott orakat. alapjaban veve nagyon szemet dolog, hiszen biztonsagos csaladi hatterbol csinaljak, szorakozas es hianypotlas celjabol. Persze hogy nem jut el egy ilyen kapcsolat a megszokas szintjere. Azert, mert egy perc alatt ki lehet belole szallni. Aztan bele egy masikba. En csodalom, csodalkozom es meglepve tapasztalom, hogy van a hazassagoknak egy 1%-nal is kisebb retege, ahol mindket fel fenn tudja tartani a jo hazassag allapotat, megszokas es unalom nelkul, evtizedekig, orokre. Azt hiszem, ez a termeszetellenes es nem altalanos dolog (megha erkolcsileg ezt veljuk elobbrebb valonak) |
|
Előzmény:
 |
Thil
2001-03-03 00:11:10
|
215
|
Hát én sem értem, de ahogy elnézem az anyai, szülői kötelességtudat teljesen megöli a nők valódi arcát. Míg azt látom, hogy a férfiak szabadon vannak, eljárnak "kocsmázni", sportolni, haverokkal, addig a párok egy idő után elfelejtenek kettesben szórakozni, elfelejtenek egymásra időt szánni, elfelejtenek egy fontos dolgot, hogy aki mellettük van, azt minden nap meg kell hódítani, el kell csábítani, mert ez mindkét fél számára szükséges...s elfelejtik, hogy ehhez önmagukra is minden nap adni kell, igenis ebből a szempontból önzőnek kell lenni!
Az álarcok meg, a megfelelési kényszer, az elfogadási kényszer, hogy helyt álljunk, hogy megteremtsük a feltételeket, különféle szerepeket kényszerít ránk, ami nem feltétlenül tudatosan felvett maszk. Egyszerűen annyira megszokjuk, a családot eltartó apa, a gondoskodó anya, a jó háziasszony, az alázatos feleség, és a negatívabb szerepeket is, hogy rajtunk ragadnak, és elfelejtjük, hol is kezdődünk mi magunk...A Maszk nem feltétlenül olyan dolog, ami rossz, de eltakarhat bennünket, annyira, hogy már mi sem látjuk meg igazi valónkat. Vajon hány nő néz úgy bele a tükörbe, hogy önmaga is megrémül a saját arcától?! S hány nőtől hallottam, hogy undorodik saját kinézetétől! Istenem! Annyira borzasztó! :-((((
S a férfiak? Halálra gürizik magikat, és totálisan ki vannak idegileg, de közben meg elhanyagolják a testüket, és a "fáradt"-ság miatt a feleségüket. Aztán ki tudja, mi minden miatt...Nem megváltani akarok, csak szomorúan látom, mi van. s őszinte tisztelet annak, aki nem így él, és nem hagyja, hogy a másik ilyenné váljon...
Nehéz ügy, annyi mindent tudnék most mondani, de kavarognak bennem ellentétes érzelmek, és gondolatok. Valahol minden oldalról megértem én ezt, látom, és nem akarok ítélkezni, mert a legtöbb helyzetben mindenki érzései, és fájdalmai jogosak. Én, én csak másképpen akarom csinálni, ennyi...Nem jobban, nem rosszabbúl, csak másképpen, hogy amit mostanában megleltem, soha többet ne veszítsem el, és azért fantasztikus ez, mert nem függ senkitől, és semmitől, csak magamtól! Nem azért vagyok ilyen, mert xy ezt mondta, ezt látja, a szeméből ez tükröződik vissza! Azért, mert én így élem meg, így akarom, így teszem meg... Nem mások miatt akarok valaki lenni. Nem mások szemében akarok valaki lenni. Ha egyszer elveszítetted az öszes hiteledet, nem mások előtt, hanem a magad szemében, megérted, hogy miről beszélek...Egyetlen egy szerelem, egytelen egy férfi sem tudja visszaadni ezt a tartást. Egyetlen egy biztonságnak mondott tényező sem tesz stabillá, ha nincs meg ez a saját tükörképed láttakor...S furcsa, de a naivitásodból, és a beetethetőségedből is sokat elveszítesz ezzel. Már kevés dolog lep meg, és furcsa mód, jobban átlátod a maszkabálok hangulatát, és be-belesegethetsz az álarcok mögé...Nah igen...
Nem kellene maszkabálozni, de valahogy vagy belekényszerülünk, vagy úgy megszoktuk, hogy észre sem vesszük, és a boldogságunkat takarjuk le vele végül...
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|