Keresés

Részletes keresés

Thil Creative Commons License 2001-03-03 01:08:39 218
Kiégsz? Beleégsz? Felemészt Téged, és őt? Hmm...
Engem a szerelem mindig töltött. Az együttléttől repültem, nem voltam éhes, kevesebbet aludtam, nem fáradtam el, a hegyet is elhordtam volna a hátamon, minden fáradság nélkül. A tűzem, és az övé, életet perzselt az ereimbe. Lüktetőbbé tette a szívemet, nem többet, nagyobbat dobbant tőle! A szerelem, a varázs, a szenvedély, nem elégetett, kiégetett, s nem szűnt meg, mert nem volt velem, hanem tűzregyújtott testileg, lelkileg, szellemileg is...
Perdix, ez a lángolás csak arra kellett, hogy kiégesse belőled a múltbeli maszkodat! légy ettől a pillanattól az, mindig, akivé tett, és ha a férjedet tudod annyira szeretni még, hogy valódi társad legyen, akkor ez a megcsalás, ahogyan írtad, többé teszi a kettőtök életét, és én igazából emiatt nem szoktam semmi ilyesmit megcsalásnak tartani, akár véget vet egy kapcsolatnak, akár nem. ha többé teszi az életünket, ha méltónak tartunk valakit arra, hogy ilyen mélyen bevonjuk az életünkbe, akkor az nem lehet bűn, képtelenség. Hűséggel amúgy is csak egy valakinek tartozol: ÖNMAGADNAK. A kapcsolataink olyan sokfélék, és a másság megismeréséhez, kellenek mások is, ha ezt egy dologba belevisszük később, nemesebbé tettük, mint ha csak önmagunkért csináltuk volna. Kívánom, hogy megtaláld a boldogságodat, úgy, ahogyan csak tudod, és ne békülj ki semmilyen köztessel, ha abban kényelmetlen lenned! A múlt elégett, és higgy abban, hogy a jövődet szebbre építheted! Én többet nem tudok mondani, sajnos...
A hozzászólás:
perdix Creative Commons License 2001-03-03 00:43:42 216
Thil! Tudod mi a lopott órák varázsa? A Mássásga!! Kicsit más, mert át kell szerveznem az életemet miatta... mert jobban kiöltözöm,... mert egy kicsit alakoskodnom kell azért, hogy meg tudjam szervezni.. és persze ott van ŐŐ! Az ember - valóban - önmagát adhatja, nem kell hazudozni, nem vár semmit, nincsenek kötelezettségek.. mert tudja, hogy mindketten hazamegyünk.. és éljük az életünket tovább!
Aztán ott van a szenvedély.. a lángolás.. az izzás.. ami egy házasságban már elkopott, vagy sosem volt! Mindketten tudjuk, hogy valamikor VÉGE KELL hogy legyen, mert ezt az őrült szenvedély iszonyu energiákat emészt fel... amit az ember nem birhat sokáig.
De mégis.. elválás után.. várjuk a következő órát.. álmoduzunk a kimondott, vagy ki nem mondott mondatokról, szavakról.. mozdulatokról. Az egész olyan izgalmas, szenvedéllyel telt..
Igen! Valóban, az ember megcsalja a párját... de itt az a rosszabb, és veszélyesebb, hogy érzelmileg csalja meg... Ezt nehéz megemészteni! Felmerül a változtatás gondolata is.. de vannak külső körülmények.
Aztán mulik az idő.. a lángolásból.. az izzásból marad valami... ami aztán sokáig megmarad. Lehet, hogy kihül az egész! Ezt én már nem éltem meg. Mert az én nagy Ő-m "agyilag" szállt ki a dologból, és nem érzelmileg. A fontos férfiui teendői közé ne fértek bele az érzelmek! (Ma beszéltem vele...érzem, hogy igy van!)
Én a felszabadult energiáimat a férjem megváltoztatására forditom, hogy ne a férjem legyen, hanem a párom! Életem párja! Persze ez igy most nehéz, mert az idegállapotom nem mondható stabilnak.. még bármikor megkönnyezem a nagy Ő-t, ha rá gondolok!
Most - ebben a pillanatban - nekem nem szabad innen kilépni, mert nem tudok gondolkodni, hiszen az érzelmeim erősen vezérelnek. Ha kilépek akkor nem másvalakiért kell, hanem a páromért, aki nem a párom, csak a férjem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!