Keresés

Részletes keresés

Thil Creative Commons License 2001-02-23 23:25:21 181
Perdix!

Hát, én ilyen esetekben leülök, és megkérdezem magamtól, az érzelmi káosz közepén, hogy mit akarok, mire vágyom, hogyan tudom ezt biztosítani a magam számára, és akármennyire is fáj, miről kell ezért lemondanom, illetve, miért kell lépéseket tennem. Az érzéseim egy idő múlva megmondják, hogy mit kell tennem, merre kell indulnom. De nagyon fontos, hogyha teret engedek a kishitűségemnek, félelmeimnek, régi tapasztalatok sugallta gondolatoknak, iszonyatos rosszul szoktam dönteni, és erre csak utólag, a még nagyobb káoszban döbbenek rá. Újfent csak azt mondhatom, hallgass a szívedre, és fogalmazd meg pontosan, mi tenne valóban boldoggá! Ez utóbbiért már érdemes harcolni.:-)
Nem is olyan rég tanultam meg, a saját bőrömön letesztelve, hogy a sok dologról való lemondás, és a kevés "haszon"-nal kecsegtető kilátások hoztak a legtöbbet. Amikor már úgy éreztem több dologról nem tudok lemondani, több fájdalmat már nem tudok elviselni, és engedtem annak a kicsi szépnek, hogy maga felé húzzon, akkor kaptam a legértékesebb dolgokat az életemben. Tartósan értékeseket. Nemcsak a baj nagyította fel pillanatnyilag a hasznukat.
Jah, ez most jutott eszembe. azt írtad nem döntött. Nem tudom hány éves, de ha huszon, s mert fiú, akkor ezen ne is csodálkozz. Szerintem még abszolút nincs rutinja a komoly érzelmek, és a komoly kapcsolatok terén, és az ezekben megélt érzelmei kezelésében sem. Bármennyire is érett gondolkodású legyen, a fiúk, férfiak az érzelmeik terén sokkal később érnek be a komoly kapcsolatra, mindenféle illúziók, meg habostorták kergetését mellőzve. A haverjaim között van egy pár srác, aki velem egyidős, vagy fiatalabb, de már nős, nekik is elmondtam ezerszer, hogy a házasság nem lesz ugyanilyen 10 év múlva, és mielőtt kimondták az igent, akkor is figyelmeztettem őket erre. De képtelenek elhinni, hogy 30-as fejjel már teljesen másképpen látják majd ezt az egészet, és önmagukat is. Azt sem hiszik el, hogy az első nagy szerelem, bár megtaníthat a felnőtt szerelem érzéseire, de ha házassággal végződik nem igazán szerencsés. merthogy 20-on évves fejjel teljesen más szempontok játszanak szerepet a párválasztásban, mint 35 után. ilyenkor még nincs rutinjuk a fiataloknak, milyen hosszú éveken át dolgozni, fenntartani önmagukat, esetleg a partnerüket is. Egziszteciát teremteni, és közben azért haladni az önmegvalósítás útján. Kevesen tombolják ki magukat ilyenkorra még, ez meg a másik. 3-4 éves kapcsolatokra unnak rá. Igénylik a kalandot, a hódításokat. Igénylik, hogy megtalálják az ezer arcú nő, minden arcát. Előbb-utóbb minden fiú ismerősömnél találkoztam ezzel a tendenciával. S nem 2-3 emberről van szó. Meg nyitott szemmel járok, mesélnek haverokról, hallom asztorikat a buszon, a piacon. Néha akaratlanul is fültanuja vagyok ilyen történeteknek. Ne haragudj, hogy nem emlékszem hány éves a srác, de hirtelen belegondolva ez jutott most eszembe. Meg az is, hogy ugye Neked már gyerekeid vannak, és ez egy bizonyos fokú felelőséget is jelenhet a szemében, kötöttségeket. Hiába szeret Téged nagyon, hiába imádná a gyerekeidet is, lehet, nincs felkészülve, egy ilyen "apapótló" szerepre, mikor a srácok valószínűleg Veled élnének...Ha nincs valakinek gyereke, és így "szakad" a nyakába a kiskölyök/kök, akkor bizony erősen átgondolja, hogy mindez kell-e neki. Ha van már gyereke, tudja mivel jár. Sokkal egyszerűbb a döntése. Azért, ahogy kiveszem a szavaidból, egész komoly, életbeli változást hozna a kapcsolatotok. S szerintem azért hezitál, mert nagyon szeret, és nem akarja az életedet tönkretenni, egy érzelmileg megalapozott, de lehet más területen felelőtlen döntéssel, vagy döntést igénylő helyzettel.
Hirtelenjében ezt érzem, mint lehetőségeket, hogy mi lehet a túloldalon, a srácnál...
Persze, ezen kívül még kismillió alternatíva lehetséges, de nem akartam túlságosan elasszociálni:-)
Rátok férne, egy alapos, őszinte, és fájdalmak, meg elvárások nélküli beszélgetés. Amiben képesek vagytok minden lehetőséggel szembenézni anélkül, hogy a másik döntsést ellenetek irányulónak tekintenétek...Nekem csak így oldódtak meg a konfliktusaim érzelmi viharok esetén. Persze iszonyatosan nehéz volt végigcsinálni, de a fájdalmakon túl, úgy érzem, tökéletes pillanatok voltak, ha összehoztuk...:-)
Én szurkolok nagyon!
Thil

A hozzászólás:
perdix Creative Commons License 2001-02-23 21:49:28 180
reagáljatok nyugodtan! Tudom, nem mindig okosan cselekszik az ember! Én sem vagyok kivétel! A véleményetekre kiváncsi vagyok! És már az is jó.. ha végiggondolok vizonyos dolgokat!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!