Keresés

Részletes keresés

DRT Creative Commons License 2001-02-20 09:40:52 105
Akkor én vennék egy jegyet arra a buszra, már most!!!
A hozzászólás:
FUNTHOMAS Creative Commons License 2001-02-20 08:38:07 104
Garrincha!

Én is olvastam a cikket és mondhatom remegek a dühtöl. Imádkozok, hogy a szöröstalpú katona csapat legyen jövöre is a Csíkszereda ellenfele a döntöben.

Már most mondom, hogy busz lesz szervezve jövöre a szurkolóknak és megyünk Csíkszeredára! Olyat még nem láttak a bukarestiek amit kapni fognak az biztos.

HAJRÁ MAGYAROK!HAJRÁ CSÍKSZEREDA!
ERDÉLYBEN IS OTTHON VAGYUNK!

Előzmény:
Garrincha Creative Commons License 2001-02-20 01:56:55 103
A "Hargita Népe" cikkei:

Negyventől nulláig

Mint tudjuk, az ország három működő fedett jégpályájából (a galacit nem érdemes ideszámítani) kettő, a bukaresti és a csíkszeredai a szakminisztériumhoz tartozik. Bukarestben érdekes összehasonlítást végezhettünk. Arra emlékezhetünk, hogy Csíkszeredában, a döntő első mérkőzésén a belépő negyvenezer lej volt, az árba tombolát is foglaltak a szervezők. [A Kontinentális Kupa meccseire a beugró 25 000 lej volt - Garrincha] Nos Bukarestben pénteken 15 000 lej volt a belépő ára, háromezer ember vett részt a találkozón. Mely találkozó végeztével az amúgy félelmetes hatékonysággal megszervezett szurkolókörök vezetői ki is osztották a másnapi meghívókat. Szombaton ingyen mehetett be boldog-boldogtalan. Nyilván, a Sportklub nem élhet meg a szurkolók, szponzorok támogatása nélkül. Ám a Steaua nagyvonalúsága arra (is) utal, hogy jól megvan a katonacsapat. Végeredményben ők minden adófizető (azaz a mi) pénzéből is működnek. Így már könnyű a negyventől nulláig jutni.

Szondy Zoltán

 

Bukarestben csak veszíteni lehetett

A jégkorongbajnokság döntőjének bukaresti két mérkőzésén mintegy ötven magyar szurkoló volt jelen, a tévéközvetítés jóvoltából azonban minden érdeklődő láthatta: a Sportklub elvesztette bajnoki címét, a 0–3-as összesítésre pedig, valljuk be: senki sem gondolt. A Flamaropol jégpálya szombati dudajelzése pontot tett egy olyan bajnokság végére, melyet a Rapid összeomlása színezett, csíkszeredai fölényben zajlott és adott pillanatban paraszthajszálon múlott, hogy nem Csík–Gyergyó döntőre került sor. Ehhez képest? Steaua–Sportklub 3–0...

Péntek délelőtt ragyogó napsütésben érkeztünk meg az ország fővárosába. Miután sejtéseink beváltak (beérni Bukarestbe és eltévedni), másfél órával kezdés előtt elvergődtünk a tett színhelyére, ahol a csíki hokisok már első bemelegítésüket végezték a stadion melletti parkban. Szivárogtak a nézők is, tudni lehetett, hogy az első mérkőzésen háromezer szurkolót, a szombatira viszont négyezret fognak a jég mellé rendelni a Steaua-tábor robbanékony vezérei. A csíki csapat, a vezetők, a drukkerek optimisták voltak, mindenki sejtette: nem lehet még egyszer olyan rosszul játszani, mint Csíkszeredában, az első mérkőzésen.

Apropó első mérkőzés: a jelenlevő bukaresti újságírók hevesen kifogásolták, hogy kevés ülőhelyük van, szűk a médiának fenntartott rész. Nos, Bukarestben ilyen probléma nem volt, ugyanis egyetlen ülőhely sem jutott. A meghívott „vippek" foteljeinek környékére sem juthattunk, azonkívül pedig sáros, nedves, piszkos műanyagszékek kínálták magukat. Mivel az úgynevezett sajtópáholy fél méterre volt a Steaua-szukolók kemény magjától, bölcsen eldöntöttük: csatlakozunk a Szeredából érkezett, illetve Bukarestben tanuló-dolgozó magyar csoporthoz. A kezdés előtt azonban még a Sportklub öltözője előtt ácsorogtam, odalépett hozzánk az egyik játékvezető és áradozni kezdett: mennyire fontos, hogy ezeken a meccseken korrekt legyen a bíráskodás, rajtunk ország-világ szeme, egy incidensek nélküli döntő előrelendítheti a sportágat és így tovább, így tovább. Nyilván lelkesen bólogattunk.

A pénteki első két harmadban nem is volt gond a bíráskodással, gyors vezető gólunk után felharsant az „afară, afară cu ungurii din tară" rigmusa és milyen érdekes: a fő szószólókat azonnal kivezették a csendőrök. Más kérdés, hogy ez semmit sem javított a helyzeten, és háromezer embert nem lehet kivezetni... Ám ott és akkor ez nem volt érdekes, a második harmadban nagyon belelendült a Steaua. Nagy iram, iszonyatos nyomás és óriási elégtételünkre a Sporklub állta a sarat és gólt is ütött. Érezni lehetett, hogy összeomlóban a Steaua, a harmadik harmadban pedig már 4–2-re vezetett a Sportklub. Győztünk! A kék-fehér tábor ujjongott, ebben a pillanatban a büntetőpercek aránya 4–4 perc volt. Húsz másodperc múlva már kettős emberelőnyben volt a Steaua. A bírók elindultak...

A folytatást látni lehetett a tévében is. A meccset eldöntő utolsó harmad büntetőperceinek aránya 2–26 volt (ebben benne van Hozó Levente tízpercese is), a klub gyakorlatilag végig emberhátrányban játszott. És összeomlott. A pénteki találkozót hihetetlen módon csalták el a bírók, röpködtek a kiállítások időhúzásért, gólörömért, a csíkosruhások működéséről mindent elárul az a tény, hogy a román újságírók, hivatalosságok is szégyellték magukat. Ám ha szebb jövőt, jobb folytatást akarunk, azt se feledjük el, hogy 4–4 után a csíki játékosok villámgyorsan kihagytak három óriási helyzetet, és ezért nem a bíró és nem Radu Viorel portás volt a „hibás", hiszen egyik ütés sem ment még kapura sem... Az indulatok elszabadultak, az utólag „élő bombának" titulált Hozó mindenáron törleszteni akart. És itt jöjjön két észrevétel: a román sajtó és hivatalosságok által ámokfutónak nevezett Hozó a meccs után tíz perccel is nehezen vette a levegőt, a nyakát, torkát bottal megütő Steaua-játékost nem büntették a bírók. A meccs után a közönség, sőt a csapattársak is úgy látták, hogy Nagy Attila kapus nekirohant a bíróknak. Ez nem így volt, a levonuló portást a stadion egy alkalmazottja szembeköpte, Attila érthető módon törleszteni akart, a bíró kis lökdösődés után megállította.

Szomorú volt a péntek este, a sajtótájékoztatón, utána is elhangzottak a keserű megjegyzések – kiállunk a bajnokságból, megyünk a Kontinentális Kupába és így tovább. A kapus Nagy Attila azon melegében lemondta a válogatottságot, ő egyébként másnap is kitartott véleménye mellett: „Ha hívnak sem megyek. Nem látom értelmét. Azért, hogy cigányozzanak, köpdössenek? Nézzük meg a bajnokságot is: megérte a pénzt költeni azért, hogy a bírók csúfolódjanak velünk?"

Ilyen hangulatban vártuk a szombati napot. Az eredmény akkor 0–2 volt, az egyetlen biztató elemnek az tűnt, hogy a vereség ellenére a csíkiak valóban sokkal jobban játszottak, mint az első, hazai mérkőzésen. Aggodalomkeltő volt viszont a Steaua érett, önbizalomtól duzzadó játéka, és ami a legfontosabb: gondolni sem mertünk arra, hogy ezen a sorsdöntő találkozón mit fognak tenni a bírók?

Erre a kérdésre hamar választ kaptunk. Míg pénteken a harmadik harmadig korrekt volt a bíráskodás, a szombati meccs első tíz percében gyorsan kapott hat büntetőpercet a Klub. És egy gólt. A csarnokban ezúttal négyezer ember teremtett forró hangulatot, két harmadon keresztül másra nem is igazán figyelhettünk, hiszen úgy tűnt, hogy a csíki korongozók már feladták a harcot. A harmadik harmadot új kapuscserével kezdte a csapat, Nagy Attilát Csiszér Előd váltotta fel. Potyogni kezdtek a gólok, feltámadtak a kék-fehér játékosok, ám a Steaua már nem engedte ki kezéből a meccset. Szombaton egyébként a négy kapott gólból háromnál emberhátrányban volt a Sportklub, a büntetőpercek aránya 26–47 volt. Ebben szerepel Nutu tízpercese, illetve Moldovan 25 perces meccsbüntetése – a fiatal játékos az utolsó dudaszó után öklét mutatta az egyik játékvezetőnek. Az elkeseredett csíkiak nem vettek részt a díjkiosztáson, a második helyért járó ezüstérmek érintetlenül hevertek egy iroda asztalán. Ám ez a gesztus sem változtatott a tényen: a Bukaresti Steaua megnyerte 35. bajnoki címét.

Szombaton: Bukaresti Steaua – Csíkszeredai Sportklub 4–3 (1–0, 1–0, 2–3) Gólszerzők: Geru, Cazacu, Timaru, Nicolescu, illetve Hozó, Szőcs Szabolcs 2.

*

Mi maradt hátra? Antal István elnököt idézve: „Újrakezdeni." Az így korrekt, de az újrakezdést nagyon komoly elemzésnek kellene megelőznie. Mert ha elfogadjuk az a tényt – és aki ott volt a helyszínen, elfogadja – hogy hatvan százalékban a bírókon múlott a két vereség, negyven százalék még mindig marad. A Sportklub buszát egyébként Tusnádfürdőn megállították, a csapatot egy pohár borral megvendégelték. Csíkszeredában a hazatérőket egy szurkoló várta.

Szondy Zoltán, Bukarest

Azért is hajrá SportKlub, hajrá magyarok!

Vesszen Trianon!!!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!