A topik címe láttán egyből felcsattantam, hogy miféle idétlen kérdés ez? Akármennyit, sőt, arra vágyik igazán.
De így vetve fel a témát (ember feltérképezés - nemcsak genetikailag), az már valóban elgondolkoztató. Vajon nem veszi-e el az ember kedvét a tánctól, ha kimutatják róla a rossz ritmusérzéket, a rajztól, ha nincs sok hajlama a vizuális fantáziára, kézügyességre, a tanulástól, ha alacsonyabb az IQ-ja, stb. Vajon nem mond-e le olyan dolgokról, amiket elérhetne, még ha többet is kell dolgoznia érte, mint másoknak? Vajon nem lesz-e kevesebb ettől?
Arról nem is beszélve, hogy a munkaadókat, iskolákat nem ösztönzi-e a prekoncepciók gyártására? Vajon bejut-e egy gyerek, akiről kimutatták a racionális gondolkodást, egy művészeti iskolába, és ha bejut, ugyanazt a minősítést kapja-e ugyanarra a teljesítményre? És persze fordítva. És ugyanúgy foglalkozik-e az edző a gyerekkel, akiből biztos nem lesz olimpiai bajnok. És egyáltalán elkerül-e az edzőig, vagy már a szülei leírják?
Persze nem a tesztekkel, a tudással van a baj. Többet tudni nem lehet rosszabb dolog. De a tudást többnek gondolni, mint amennyi valójában, az már bizony lehet rosszabb, mint a tudás hiánya. |