|
|
 |
beegod
2001-02-17 17:20:13
|
47
|
A blöfföt nem nevezném hazugságnak. A blöff az blöff, kész.
A hallgtás már közelíthet, persze ezerféle esetről lehet szó, de azt gondolom azért különbözünk, emelkedünk ki(?) a többi állatfajtól mert képesek vagyunk kommunikálni...
...akár eldöntendő, akár pitiáner kis dologról van szó.
és ha már valódi hazugságról is szó esett - mert szvsz eddig igen enyhe fajtái kerültek szóba - akkor mi a vélemény egy tudatos ún. tényt elferdítő hazudozásról? (ne szállj rá a tényre mint fogalomra, ha lehet)
Szóval, ha vastagon hazugság amit művelsz, de TALÁN meg vagy győződve, hogy így jó, mert a LÉNYEG másról szól és ennyi belefér:..
Bocs, ha nem túl egyértelmű!
A kérdés mégegyszer: Mi a helyzet akkor, ah a hazugság teljesen nyilvánvaló? Megbocsátható? |
|
 |
CHARLI
2001-02-17 17:03:14
|
44
|
jedi1, figyelmetlen voltál.
a kérdés úgy szólt, hogy lehe-e életcél az igazmondás.
Mert az őszinteséghez hozzátartozik az is, hogy olyankor is elmondod az igazat, mikor nem kérdeznek-egyszerüen, mert mérlegelve úgy gondolod, hogy el kell mondani. Erre én nem vállalkoznék, mert akkor már tényleg lehetetlen élni.
Amiben nagyon egyet tudok érteni Zs4zet-el, az (következik egy, kettő közhely), hogy azért jó igazat mondani, mert jól tudod ezek után érezni magad a bőrödben (na meg könnyebb is észben tartani).
Persze, hogy mindannyiunkat úgy nveltek, hogy igazat mondjunk, de aztán az érvényesülés és egyéb apróságok miatt lassan megtanulunk khm... mellébeszélni.
Nem tudom elfelejteni, amikor a vállalkozásom egy nehéz időszakában a titkárnő egy idő után szinte felmondott, nem birta, hogy folyamatosan ki kellett találjon meséket, hogy miért nem vagyok elérhető telefonon bizonyos embereknek. Egyszerüen tiltakozott a lelkiismerete ez ellen... Én sem tapsoltam neki, de (akkor) elfogadhatónak tartottam. Most nem. |
|
 |
Törölt nick
2001-02-17 16:29:01
|
41
|
Jó kérdés a blöff. Ulti vagy póker? :), szóval az is az, ha nyersen fogalmazunk.
Ha rákérdeznek és Te hallgatsz, már kendőzöd az igazságot! Ha pedig azt mondod, nem tudod, akkor valótlant állítasz!
Azért egyen el kell gondolkozni. Nem véletlenül született az a mondás: Mondj(szólj) igazat, s betörik a fejed. Mint minden ilyenben a megkövesedett bölcsesség van jelen.
Jó felvetés ez az ígérgetés. Akkor, abban a pillanatban a jószándéktól vezérelve megígér. De túlígéri magát, nem tudja betartani a szavát. Nem szándékos a hazugság, mégis azzá válik. Szuper!
(Hiszek neked, tudnillik a piros szoknyát már rég eltávolítottam volna a közelemből, ha nem állna jól :)
|
|
A hozzászólás:
 |
jedi1
2001-02-17 16:21:51
|
40
|
Na most nagyon gáláns leszek,és mégis őszinte!Szerintem ha van piros szoknyád,az biztosan jól áll neked.:-)))
Visszatérve kicsit a topicnyitó kérdésére,nálam pl.nem életcél az őszinteség.Adja magát.Erre neveltek.Ráadásul én még nagyon rátarti vagyok ilyen téren.
De azért nem vagyok szent,pl. szoktam blöffölni.Az vajon hazugság?:-)
Hogy a hallgatás mennyire tartozik bele a hazugság fogalmába az nehéz kérdés.De pl. velem előfordul hogy olyasmire kérdeznek rá,amiről nem beszélhetek.Ilyenkor hallgatok,vagy azt mondom,bocs nem tudom.Pedig tudom.Most hazudtam?Ha valakinek az érdekét fontosabbnak tartom,mint más kíváncsiságát?Apró érdekességek ezek.
A valódi hazudozásról van némi fogalmam.Az egyik ismerősöm révén.Mindenkinek megigér fűt-fát,aztán mikor számonkérik rajta,akkor jönnek a kibúvó dumák.Se vége se hossza.Tán már ha akarna se tudna leállni.Örülök hogy nem igy élek. |
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2001-02-17 15:51:35
|
36
|
Maradjunk a piros szoknyánál. Ugyanis olyanom van :) Pontosan azért kérdezem meg mondjuk tőled, mert tudom, hogy megmondod őszintén(!), ha előnyös, ha előnytelen. Ez természetesen feltételezi, hogy ismerem az ízlésed, s megbízom az értékítéletedben. Ez többnyire bizonytalanság esetén kérdéses, ha nem vagyok meggyőzödve arról, hogy valóban illik-e rám az a darab. De! Mikor már rajtam van, s szembejön velem GipszJakab, akkor ő hiába fogja azt mondani, hogy naneezrémes, mert akkor az én döntésem támogatja egy számomra mérvadó vélemény, s így már elengedem a megjegyzését.
Fenti esetet bármire analóg lehet alkalmazni!
Ezért, ha egy illető azt mondja valamire, amit tettem, hogy szamárság, akkor elmerengek fölötte, s elfogadom, ha magam is úgy érzem. Sőt, igyekszem legközelebb nem lépni abba a gödörbe. Ez persze nem mindig sikerül.
Az pedig teljesen általános, hogy az emberek a kéretlen kritikát nehezen tűrik. A kértet is. Azzal együtt, hogy ők esetleg szívesen kritizálnak. Hogy konkrétabb legyek: biztosan Te is ismersz olyan pletykás kollégát, szomszédot, aki "kibeszéli" az összes ismerőst. De ha róla esik szó, akkor olyan lesz, mint a felfuvalkodott varangy.
Találó, amit írtál: hogyan áll hozzád általában. Ezen sok múlik. Bár egy idegen megjegyzésén is elgondolkozom, ha úgy érzem, hogy van valóságalapja. De egy nem túl jóindulatú embertől esetleg a jó megjegyzését is csak a szokásos izélgetések közé sorolom. (Azért azt a véleményt sem dobom ki rögtön :)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|