Idézni fogok egy-egy kitételt, mert az előző mondandóim mellett is elsiklottál, illetve a magadét már nem úgy fogtad meg, ahogyan először.
"... mindössze a szándék a lényeg ... Mert nem azonosult a cselekvéssel ... hanem "véletlenül", úgy mond megtörtént a dolog." "Én nem jó, vagy rossz szándékról beszéltem, hanem szándék-nélküliségről. Arról amikor a dolgok "véletlenül" megtörténnek. Akkor, amikor_tényleg_nem tehetsz róla, ám valóban megtörtént a dolog. "
Olyan nincs, hogy csak megtörténjenek a dolgok egy másik ember vonatkozásában. Azért vagyunk gondolkodó és érző lények, hogy kontroll alatt tartsuk ezeket. Mi az, hogy nem tehet róla valaki? Attól, hogy azt mondom, bocs, nem állt szándékomban megbántani, attól még megtettem, attól még az illetőnek rossz pillanatokat okoztam.
Véletlenek nincsenek, ezt Te magad hangsúlyoztad többször is.
Az illúzió vonatkozásában maradok a példámnál. A trombitaorrú hölgynek nem azt mondom, hogy kürtöt, hanem hogy pánsípot szoborált a doki belőle.
Szomorú, hogy nem tudod elképzelni, milyen illúziók tehetnek elviselhetőbbé helyzeteket. Sehol sem állítottam, hogy jobbá. Azt viszont mondtam, hogy könnyebbé. A kegyes hazugságot én inkább füllentésnek, a valóság szépítésének nevezem. Amikor valamit valamilyen okból enyhíteni, kell, nem pedig tokostól menni be a házba. Igazán sajnálom, hogy ilyen esetek elképzeléséhez neked konkrét példára van szükséged. (Vagy az én képzelőerőm jóval nagyobb.)
Eredményfelelősség? Az bizony van. Mindenben, amihez hozzányúlunk, belekezdünk.
A széles skálád említésekor majd' ugyanazokat a gondolatokat írtad le, amiket én jóval korábban felvázoltam!
A melegséget és az együttérzést, a szánalmat hiányolom az írásodból. Nem a kenetteljes szöveget.
|