Keresés

Részletes keresés

jedi1 Creative Commons License 2001-02-17 15:28:20 35
Érdekes kérdés hogy kinek a véleménye lehet mérvadó.Mivel énnekem se számít mindenkié.De olyan szélsőségbe sem esek,mint páran,akinek semmi rosszat nem lehet mondani,mert nem bírja a kis érzékeny lelkük.Ezek az emberek aztán rendszerint nagy szeretettel mondogatnak oda másoknak.
Szóval,én azokra figyelek oda,akikről sejtem,hogy a negatív kritikájuk valóban csupán őszinteség,és nem egyszerűen csak rúgni akarnak egyet belém.Ezt pedig abbol szűröm le,hogy hogyan áll hozzám az illető ÁLTALÁBAN!Aki folyton csak cseszeget,az aligha akarhat jót.Aki egyébként korrekt,és normális,az el tudja érni,hogy egy kevésbé szimpi véleményét is elfogadjam,de legalábbis átgondoljam.
Egyébként a legtöbb vélemény nagyon szubjektív.Ha tőlem megkérdezed hogy jól áll e neked a piros szoknya,és nekem nem tetszik,akkor én azt mondom hogy nem áll jól.De attól még jól állhat a többség szemében.Most akkor ha én a többségtől eltérő véleményt mondtam,de őszintét,akkor meg kell kövezni?Mert gyakran ez történik.
A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2001-02-17 14:52:06 34

Szia Jedi,
Szerintem is nagyobb sebeket lehet szavakkal ejteni, mint a böllérkéssel.
Az elhallgatás. Azt nem hívjuk hazugságnak. És néha mégis rosszabbat teszünk, mintha óvatosan adagolnánk valamit, s finoman, talán kicsit kozmetikázva, de mégis elmondanánk valamit.
Érdekes ez a nem az a fontos mit mond, hanem a ki mondja. Már nem először vetődött fel ez a kérdés. Ha azt mondják valakinek, hogy nem áll jól neki a kék szín, akkor igen fontos, hogy szavahihető emberrel áll-e szóba. Nem légből kapott a példa, mert kutatások irányultak arra, s állapították meg, hogy négy alaptípusú ember van, s ezekhez az alaptípusokhoz mely színek viselése passzol.
Fontos, hogy aki mondja, az "számítson", ismerjen, sőt, előző megnyilválulásait tekintve adjunk a véleményére.
Előzmény:
jedi1 Creative Commons License 2001-02-17 13:27:35 33
Szia Kékség!
Én értem amit mondasz,a Mesterem régen mindig azt mondogatta,ha nem tudunk építeni,legalább ne romboljunk.Márpedig szavakkal nagyon szépen lehet rombolni.
Ennek ellenére en is a túlőszinte kategóriát képviselem.Sokszor ha akaratlanul megbántok valakit az őszinte véleményemmel,elgondolkozom azon,vajon jobb lett volna inkább hallgatni,ha már hazudni nem akartam.De kérdés,hogy a hallgatás mennyire van hasznára a másik félnek.
Valaki azt írta,nem az számít hogy mit mondanak,hanem hogy ki mondja.Ez nagy igazság.És a másik fele,nemcsak az számít hogy mit mondunk,az is,hogyan mondjuk.
Az őszinteség nagyon szép dolog.De úgy őszintének lenni,hogy mindig őszinték legyünk,és mégse bántsunk soha senkit,ehhez hatalmas önfegyelem kell.Ez már szinte művészet.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!