|
|
 |
babi
 2001-02-12 22:49:15
|
70
|
Csak egyvalaki volt az űrhajón, akit cseppet sem érdekelt a hang forrása: Terezát, a koldusasszonyt. Még bekapta az utolsó falat tejfölös-lazacos spagettit, majd szinte a levegőben úszva, legszebb lánykorát idézve szaladt oda a Donhoz, és ugrott a nyakába:
- Ibrahim! Csakhogy visszatértél hozzám!
A lendülettől mindketten a földre zuhantak, átszakítva néhány létfontosságú kábelt. Elektromos szikrák pattogtak körülöttük, hajdani szerelmük hevét idézve, majd kialudt a fény. Az űrhajó sötéségbe borulva száguldott tovább zaklatott útján.
A meteor pedig egyre közeledett, wazzeg! Hát gondoljunk már erre is!
Betonnak és Fidonak végre sikerült összekötniük a kábeleket, néhány macskát használva hézagpótlónak, és felgyulladtak a fények. A doktor körülnézett. Lívia épp a melltartójában turkált, nyilván az antennát akarta működésbe hozni. Smilek és Ödön elmerülten kockapókereztek. A koldusasszony és Koszleone két lombikot nézegettek, és klónozott másaikban gyönyörködtek. Szépen fejlődtek a kicsik. Olyan békésnek tűnt minden. Miért volt mégis Betonnak valami furcsa érzése? Hirtelen ráeszmélt: egy nagyfejű, békára emlékeztető lény néz vele farkasszemet! |
|
A hozzászólás:
 |
|
Mustár
2001-02-11 20:39:58
|
69
|
Ödön mérgesen ráförmedt Smilekre:
- Mért nézed mindig a Colombo hadnagyot???? Az idegeimre mész, ha bekapcslva hagyod a tévét. A múltkr is azt hallottam "Uram! Az ajtó mögött van elrejtve." Ekkor a kólatároló szekrény ajtajához léptem, és kitártam, persze rámzúdult az egész lötty. Azóta hiszek a szomjamnak, és csak Sprite-ot iszok. Bár ez az egész emlékeztet iskolás éveimre, amikor dobozos sört rejtettem a kabátujjamba. Jött a legjobb haverom, és jó erősen megrázta a kezem. Alkoholos lett az egsz kezem, és aznap még jelenésem volt az igazgató néninél...
A szívszaggató történetet megtörte Beton doktor rémült kiáltása. Don Koszleone hasonmása szivárgott ki a vezérlőpultból. Senki nem értette a dolgot. Hogy lehet Don egyszerre két helyen? A rejtélyt fokozta az emlék mikor Lívia keservest álmodott. Smileknek hirtelen felcsillant a szeme:
- Don, te egy gazember vagy! Te engetted ki a koldusasszonyt az űrhajóból, te vagy a furcsa hang, és te egy... egy.. számítógépes aggyal rendelkező óriás amőba vagy.
- A három állítás közül csak egy igaz. Nem én miattam lódult ki a koldusasszony az űrbe, nem én voltam a hang, de valóban, modernizált óriás amőba vagyok. Most már érthetitek mért viselem a szívemen az óriás amőbák ügyét. És osztódni is képes vagyok, ezért a Földről is tudok navigálni, és itt is körül tudok nézni. - mondta Don.
- Az álmom mégis igaz? - kérdezte Lívia.
- Igen - kezdett bele Beton - még mindig érzem a tamagocsi nyomát a nyakamon. Ödön pedig nem mer a gardróbba menni, mióta a vállról indítható rakétával megfenyegetted. A lebegő nő valójában egy délibáb volt, nem láttunk akkor senkit.
- És mikor a pókhálót felszolgáltam neked hangyapürével, megcsípett Király, a hypertarantullám. Ezáltal megfertőzött I Love vírussal, és egy kis hangterjedelem-fokozót is öntött beléd (nem hiába Király). Ezért ébredtl sikítva. Az i love vírusnak köszönhetően fokozódott szerelmed Beton iránt. - ekkor beton szemérmesen elpirult - Ez a két kórokozó külön-külön nem nagy veszély, de együtt halált okoznak. Lassú halált. - fejtette ki Don.
- Napjaid meg vannak számlálva, ezért akartam, hogy a koldusasszony helyett te költözz a robbanófejbe. Neked már mindegy - szólt Beton.
- Hát ez mind igaz? - pityeredett el Lívia.
- Így van. Én pedig végig láttam minden eseményt Vagyimirovtól kezdve, idáig. Tudtam, hogy ilyen okos, helyes nőt pótolni kell, ezért hívtam ide Katit. Csak azt nem tudom, hogy kiez a rejtélyes hang? - mondta Don.
És tényleg? Ki ez a hang? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
