|
|
 |
priscilla
2001-02-09 21:52:22
|
162
|
basszus, soha nem gondolnám egy huszonévesről, hogy a fiam lehetne. Ezek a hülye sztereotípiák, nem láttál még élő harmincas nőt? úgy írsz rólunk, mint holmi kiéhezett marslakókról :-)).
Régebben én is azt hittem, hogy vannak a fiatal nők, meg öreg pasik, meg öreg nők meg fiatal pasik, pedig dehogyis. Ha van egy nő, akiből sugárzik valami erotika, akkor minden éppen szabad gyökökkel rendelkező ürge (20-60-ig) meg akarja kapni, és közben nem filózik azon, hogy most éppen ödipusz komplexusa van vagy pedofil-e. Ha meg nem sugárzik az a valami, akkor lehetnek akárhány évesek, nem fognak összecsengeni.
Engem mondjuk nem érdekelnek a fiatal fiúk, de nem azért, mert rondák vagy buták, vagy éretlenek, egyszerűen mások a problémáik. Szeretem a saját generációmat, az emlékeinket, de semmiféle kisebbrendűségi érzésem nem lenne egy tíz évvel fiatalabb férfival, nem gondolnám, hogy "én jártam jól", nem ő.
|
|
A hozzászólás:
 |
Gentleman Looser
2001-02-08 09:38:51
|
154
|
Hat, nem tudom, mennyivel szinesebb a dolog, en erre a ket esetre tudom visszavezetni.
Nezzuk csak meg, van ket kulonbozo nem, eltero korkulonbseg es elsosorban szex mennyiseg. Mert ez utobbi indit el egy ilyen kapcsolatot, foleg az elso esetben.
1. Ha tanitonenis a dolog, akkor minosegileg mas a helyzet, mint a kettes esetben. Ekkor a fiu ugyanis technikai segitsegre (is) szorul, ot pusztan a farka vezerli (elvegre sok helyen hallotta mar, hogy egy tapasztalt not mit tud), ugye nem gondoljuk, hogy halalosan szerelmes lesz egy nobe, aki az anyja lehetne. Ha azt is hiszi, hogy szerelmes bele, nem a nobe az, hanem a koritesbe, a lehetosegbe, az erezesbe, az ujdonsagba. Mindket fel tudja, hogy egy ilyen kapcsolat szexualis alapu es rovid. Nem hiszek a no reszerol az "anyaskodas"-ban, inkabb elkapja a hev, hogy egy ifju zoldfulu kezdo ragerjed, tanitoneni szerepet oszt ra, rajong es kielegult, de elobb-utobb bekattan nala a "hulye vagyok en, egy taknyos gyerekkel szorakozom, nem mehet ez tovabb" kapcsolo, es abbahagyja. Ismet megtanulja uralni a mocorgo hormonjait, ugyanakkor a fiubol, ha nem egyszeri vagy keves alkalommal voltak egyutt, jo kis szeretot tud faragni, mindket fel oromere.
2. A kettes helyzet teljesen mas, mert ez egy egyenrangu kapcsolat. Technikai a'gybeli tudaskulonbseg nem nagy, nem lenyeges vagy hamar kiegyenlitodik, inkabb arrol van szo, hogy a huszoneves pasi nem talal maganak megfelelot a korabeli lanyok kozott. Ez azert van, mert azok a lanyok nagyon felszinesek, egyszeruek neha, es szexualisan is elmaradottak, vagy ha nem, akkor allandoan gyereket meg ferjet akarnak. Ugyanakkor egy 30 feletti no, aki ezen mar vagy tul van, vagy meg mindig nem esett bele tokeletes valasztas lehet, elvegere minden jo tulajdonsagai hordozza az "idosebb korosztalynak", de nem tartalmazza a huszonevesek hatranyos tualjdonsagait. Tipikusan jol mukodo kapcsolat, ha a fiu megfelelo beallitottsagu es esetleg erettebb a koranal. Mert ekkor pont azt tudja megkapni a notol, amit a huszonevesektol meg alig: egy kis nyugodtsagot es higgadtsagot, felnottseget, onallosagot, erett es tapasztalt szexualis eletet, partnerseget szinte mindenben. Ugyanakkor az illet holgy meg nem unalmas, nem is tul felnottes hanem eppen ki van virulva :-)
A baj az, hogy a lanyok es a fiuk elteroen fejlodnek. A tini korban (gimis evek, 15-19 ev) egyikuk sem rendelkezik tapasztalattal a szexben, a lanyok lelkileg abszolut nem, testileg csak nehany keszult fel a szexre, se minoseget se mennyiseget nem tudnak nyujtani. Egy ilyen koru fiunak a mennyiseg a fontos meg, a minoseg kevesbbe erdekli, de ezt a korabeliektol nem tudja megkapni, ellenben egy tanitonenitol mindkettot. Ahogy telik az ido, a lanyok erzelmileg es lelkileg elkezdenek felnoni es megkivanni a szexet meg a baratjukat, elkezdenek minoseget adni, de mennyiseget nem (ahhoz meg hianyzik a hormon es az hogy rakapjanak az izere). A fiuk meg egyre inkabb kezdik a mennyiseg helyett a minoseget ertekelni. Amikor jo idoben talalkoznak, ilyen huszonegynehanyevesen, akkor pont fogekonyak egymasra: a lany mennyisegre kezd vagyni a minoseg birtokaban, a pasi meg minosegre a mennyiseg birtokaban. Mas szoval, egy pasi a 15 eves kora ota egyre kevesebb mennyisegre es egyre tobb minosegre vagyik. Egy no aztan 30-35 kozott eleri a csucsot, mert addigra beerik, nem csupan minosegben lesz kiforrt es tokeletes, hanem a mennyisegi vagya is beeri egy 16 eves fiu igenyeit, idealis partner minden korosztalynak. A fiuk pedig fiatalon a mennyisegnek orulnek, kesobb a minosegnek is. Az elso resz az tanitonenis esetben dominal, a masodik a masodik esetben. Es most csak a szexrol beszeltem, ha hozzatesszuk az erzelmi es egyeb kapcsolati dolgokat, ebben is a kor elorehaladtaval tud mindket fel minoseget adni. Egy 16 eves fiu szinte semmit nem tud a hormonjain kivul nyujtani, egy idosebb talan. Ha igen, akkor lesz is belole valami. Ezert kulonbozik a ket eset alapjaiban. |
|
Előzmény:
 |
Thil
2001-02-08 00:15:50
|
151
|
Húha! Itt aztán peregnek az események!
HellFire!
Nem azért, de engem is érdekelne az a kudarc! Szerintem ezt a topicot nyugodtan lehet terhelni azzal is, ugyanis a buktatókon, és a kudarcokon sokkal többet tanul az ember, mint egy sikersztorin! Szerintem mások is úgy vannak vele, mint én, azért szoktam rá bizonyos topikokra, mert sokat adnak, főleg szellemileg, de olykor érzelmileg is. Rengeteg tapasztalatot látok itt megfogalmazva, amit úgy érzem, hasznosan lehet alkalmazni. Más nevében nem szólhatok, de szívesen látnám a Te sztoridat is!
GL!
Érdekes a két alternatíva, amit írtál okként egy ilyen kapcsolatforma kialakulására. Nem tudom, de én azért ezt színesebben látom, mármint a felmerülő okokat. De meglehet, hogy mindegyik alternatíva az Általad leírt kettőre redukálható, majd átgondolom részletesen...
Azért kicsi cinizmust érzek a hangvételedben, persze ezt nem bántásból mondom, de úgy érzem, ott is van egy mese a talomban. Vagy tévedek?
A rendezetlen és átláthatatlan kapcsolatrendszerekről meg annyit, ha valaki tökéletesen eligazodik a sajátján, azonnal keressen meg, mert tátott szájjal fogom lesni a szavait!:-))))Aztán megvilágosodom, érzem!:-DDD Nem gúnyolódtam, csak pusztán ennyi hiányzik a dologhoz nálam!:-))))))) Viccelődöm, tessék nevetni!;o)
Perdix!
Ne félj, itt védett helyen vagy, az égvilágon senki nem fog az után kutatni, hogy ki vagy az életben, ha ezt Te nem akarod. Ez itt hallgatólagos megegyezés szerint van, azt hiszem, de már az is sokat segít, ha nem nekünk, de Magadnak megfogalmazod, hol is tartasz valójában.
Bocsáss meg, hogy ezt mondom, de butuska vagy! A változáshoz emberfeletti energia kell, meg küzdök én nagyon is, meg nem bőgök, ez hülyeség, már elnézést! Azért tudom, mert magamra ismertem!:-)) És írtóra sokat szenvedek azon, hogy ne így legyen, és attól is, ha így van.
Nah, most filozófiai okfejtés következik, aki nem bírja, jobb ha átugorja!:-)))
Változás, meg emberfeletti erők, és kitartás:
Cáfolat Perdix szavaira, logikus okokon és tapasztalatokon levezetve, (ha sikerül :-DD )by Thilya módra:
Nos, ha ez kell hozzá, lsd fentebb, akkor ha sikerül, honnan kaptad hozzá az erőt, és kitartást? Ember felettitől? Egy Istentől, vagy az Istentől? ( vallások szerint egyéb alternatívák választhatóak a szellemi és vallási szabadság megóvása érdekében ;D ) Egy frászt! Te csináltad egyedül! benned volt az erő, és benned a kitartás! lehet, hogy egy HIT segített hozzá, de akárhogy és nézzük, TE változtál, TE küzdöttél, TE nem adtad fel, TE tartottál ki tüzön-vizen! Szóval Te nyüszögtél a sarokban, Te kapartad ki magadat a gödörből, Te bőgted el minden könnyedet, és Te döntöttél úgy, hogy ebből elég, és VÁLTOZÁS kell! Mindegy, hogy magadban, vagy körülötted! S ha már ennyit elértél, és csak kicsivel jobb is, nyugodtan veregesd magadat hátba, mert nem valami ÉgiAtya, meg holmi Isten, elnézést a holmiért, de most értsétek úgy, hogy nem tiszteletlenség, hanem TE, EGYEDÜL, MAGADBAN voltál az, aki ezt a játékot végig gürizte, harcolta, küzködte, stb. !!!!!!!!!!!!!
Szóval TE bírtokoltad az emberfelettit! Nahát, nézzük csak: eddig is volt változás, és harc, és eredménye, és a társai, vagyis előtte már voltam emberfelettien erős, meg emberfelettien kitartó, vagyis alapvetően én emberfeletti képességeket bírtoklok?! Vagy csak egyszerűen tényleg igaz, amit lehet, nem ide írtam, hogy az emberi élet értelme a változás maga. A stagnálásba nagyon beleunnánk. Szóval, minden tiszteletlenségem erejével most kimondom: Kezitcsókolom! Megparancsolom, hogy tessék boldognak lenni, mindhalálig!!!!!! ( szólt a kisnyuszi, és belehalt a bánatba...:-D ) Csak viccelek...;oDDD
Most komolykodom: halálosan komolyan gondolom, hogy megérdemli mindenki a boldogságot, ha megdolgozik érte, és lehet, ennek a változás az ára. De...s most a kedvencemet tudom csak idézni...
"Nem kél
olyan vágy benned, melyhez
ne kelne erő is benned
valóra váltani.
Meglehet,
hogy azért meg kell
dolgoznod érte."
és egy másik...
"Azért
hogy szabadon, boldogan élhess,
fel kell áldoznod
az unalmat.
Nem mindig könnyű
ez az áldozat."
(Richard Bach)
Ennél tovább ragozni felesleges, az egyszerűség tömörsége így rejti a varázslatot!:-)
Lehet, hogy nem jól látom a dolgokat, de nem is zseni akarok lenni, hisz a magam gondolatait mások ezerszer szebben is megfogalmazták már, lsd. az előbbit. Én csak azt tudom, ha baj van, ezek a szavak megnyugtatnak, ugyan nem oldanak meg semmit, de nyugodtan ezerszer többet tudunk tenni önmagunkért, és majd másokért is, mint zaklatott fejjel, és háborgó szívvel. A Szív is csak akkor súgja a helyes megoldást, amikor nem nyomja el dübörgésével a saját szavait. Olyan ez, mint egy megvadult elefántcsorda, ha valaki beszólna a közepén, hogy minek ez az őrület, nem hallaná senki se meg a trappolástól. Ezért tarolják le néha a saját borjaikat is (Ez utóbbi nem biztos ,hogy igaz, de így olyan széppé és nyomatékossá teszi a hasonlatomat, szóval vegyük úgy, hogy igaz, de egy etológus talán segíthetne a témában!:-))) ) Szóval én már csak a belga viaszt találhatom fel, azt is nehezen, mert magyar vagyok, de így sokkal izgalmasabb.Hehehe:-)))
Hölgyeim és Uraim!
Elég volt a félelmektől való szűkölésből! Elég volt a görcsölésből! Tessék azt tenni, amit a szívük parancsol, kér, könyörög, és ha nem is jól sül el a végén, azért elmúlik a vágy, megnyugszunk, hogy legalább megpróbáltuk, és az még mindig jobb, mint a fenti unalomban letengetni nyomorult kis életünket! Legalább nem azt nézzük vissza, hogy egész életünkben pánikolva szorongtunk, büdöset izzadva, közben az Élet meg szépen elszánkázott az orrunk előtt.
Legyenek BÁTRAK! Szívünkre fel!
Tisztelettel:
Thil a nagyonpimasz zöldfülű
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|